Nos, mi van azokkal a felvetésekkel, amelyekre választ vártunk volna a külgazdasági és külügyminisztériumtól; azokra ugyanis nem reagáltak, noha az ügy szempontjából azok sokkal fontosabbak, hogy úgy mondjam, relevánsabbak lennének. Egy sor dolgot nem tudunk ugyanis, a körülmények meglehetősen homályosak, pedig nem kis jelentőségű maga az eset. Annyi ugye kiderült már, hogy a volt nagykövet valamilyen adathordozóján – telefon?, laptop?, pc? – 19 ezer fiatalkorúfényképét találták meg. Ez – feltételezésünk szerint – olyan gyűjtemény , amellyel a nemzetközi, most lebukott hálózat aktív tagja lehetett, cselekvő részese a gyermekpornográfiának. Fontos tehát, hogy tudjuk: a jelenlegi külügyminiszternek semmi köze ahhoz, hogy milyen funkciót töltött be Kaleta Gábor az elődje vezetése alatt, de talán mégsem ez a leglényegesebb pontja az esetnek.
Mint ahogy az sem, amelyet a kormányzati kommunikáció kívánt megosztani a közvéleménnyel, tudniillik, hogy Kaleta már a Gyurcsány-kormány alatt is a külügyben dolgozott – mellesleg, valószínűleg Kádár János idején járt óvodába –, valamint azt, hogy a parlament illetékes bizottsága egyhangúan szavazta meg nagyköveti kinevezését. Vagyis most sem történt más, mint minden hasonló esetben: a Fidesz, a kormány másra mutogat, semmilyen politikai felelősséget nem vállal a döntéseiért.
Mindez azonban csak jellemző, de mellékszál az adott ügyben. Sokkal fontosabb megtudnunk: miért takargatták közel egy éven át azt, hogy mi történt, miért kellett hazarendelni – hazahozatni? – a nagykövetet, megfosztani rangjától. Mit tudhatott Orbán az esetről, ki rendelte el, hogy hallgassanak róla, noha az áprilisi leváltás – letartóztatás? – óta folyamatos lehetett a nyomozás, ha – mint most kiderült – az ügyészség már tavaly novemberben vádat emelt Kaleta Gábor ellen. (Hivatalosan most sem mondott nevet az ügyészség.) Máskor, más, politikailag érzékeny ügyekben, amikor az ellenzék az érintett, vagy mondjuk így: beleillik a Fidesz kommunikációjába, rendre kiszivárog valami a kormánypárti sajtóba, hogy aztán az összes médiájukban végigsöpörjön a hír. Most, érdekes módon, jól zárt az ügyészségi rendszer, nem szűrődött ki semmi, noha – a formál logika alapján – hónapokig tarthatott a nyomozás.
Azt sem tudjuk – azóta sem –, hogy kihallgatták-e magát az érintettet, mint ahogy azt sem, hogy egyáltalán itthon van-e? Ezt a kérdést csak azért feszegettük már korábbi írásunkban is, mivel a család egyik tagja a közösségi média felületén Azerbajdzsánban bukkant fel. És persze nem vagyunk hívei az összeesküvés-elméleteknek, de óhatatlanul felmerült bennünk, hogy vajon kimenekíthették-e Kaletát Azerbajdzsánba, hiszen ő volt a sajtófőnöke a külügyminisztériumnak 2012-ben, az azeri baltás gyilkos kiadatása idején. (Így került bele írásunkba, tévesen a jelenlegi miniszter neve.) Ráadásul itt nem pusztán arról van szó, hogy a nyomozás hírei nem kerültek ki a sajtóba, de maga a vádemelés ténye sem. Vajon miért nem? Ki rendelte el a hallgatást? Netán maga Polt Péter? És Polt kinek az utasítását követte? Orbán maga rendelt el hírzárlatot?
Megengedőek vagyunk: a volt nagykövet semmivel sem magyarázható magatartása – csak belekeveredett, vagy maga is aktív részese volt a kiskorúak abúzálásának? – nem feltétlenül válik politikai üggyé. Bár felvetődik a C-típusú átvilágítás megkérdőjelezhető alapossága, de fogadjuk el: még egy ilyen vizsgálódás is kijátszható. Az ügy attól kerül a politikai térbe, hogy itt a kormány vezetése, a minisztérium, és az ügyészség is – a jelek szerint – igyekezett eltussolni a botrányt. És, ha így van – márpedig másként nem lehet –, akkor Polt Péter minden eddiginél súlyosabb bűnt követett el: társul szegődött egy gyermekpornográfiában érintett személy elrejtéséhez a nyilvánosság elől.
Mint hallhattuk, egyébként az ügyészség illetékesétől, márciusban már bíróság elé kerül Kaleta Gábor. Viszont változatlanul nem tudjuk, hogy ő maga áll-e bírái elé, hogy itthon van-e, illetve miként képzelték el kormányzati részről a tárgyalást. Zártan, hírek nélkül, hivatkozva a téma érzékenységére, vagy…? Nincs ötletünk. Az eddigiek alapján, joggal feltételezhetjük, hogy ezt is el akarták hallgatni. Elhallgattatni mindenkit – ahogy egy igazi diktatúrában szokás.
Szerző. Németh Péter
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
