Kevesebb pénz jut majd a kormányfő hobbijára, bár Orbán Viktor erről nem igazán vesz tudomást

A kormányfőnek ugyanis annyira fontos a sporton keresztül népszerűsítenie a politikáját, hogy igyekszik a súlyos gazdasági következmények hatásaitól mentesíteni a teljes magyar sportéletet. Pedig úgy tűnik, minden ágazatnak meg kell hoznia szükséges áldozatokat annak érdekében, hogy a magyar gazdaság mielőbb talpra állhasson, és Orbán Viktor szándékai ellenére valószínűleg a sport sem lehet ez alól kivétel.

Bő három év múlva a világ egyik legjelentősebb sporteseményének ad otthont Budapest, 2023 augusztusában ugyanis itt rendezik az atlétikai világbajnokságot. Néhány hete még úgy gondolták a kormány illetékesei, hogy egyedül az új, ellenzéki budapesti városvezetés akadályozhatja meg az igen nívós sportesemény hazai megrendezését, ám kemény alkudozások után a főváros zöld utat adott a szükséges beruházásoknak.

Most azonban úgy tűnik, a koronavírus keményebb ellenfél, mint az ellenzéki városvezetés, hiszen egyrészt a teljes versenynaptár felborult, így lényegében minden fontos világverseny (az atlétikai vb-t a foci eb-t és az olimpiát is beleértve)legalább egyéves csúszásba kerül. Ez azonban a kisebbik baj, hiszen ilyenre már volt példa a sporttörténetben, azonban most úgy kell biztosítani a kormányzati forrásokat, hogy lényegében minden ország gazdasága recesszióra számít a következő költségvetési periódusban.

Orbán Viktor azonban láthatóan nem aggódik, hiszen a sportőrült miniszterelnök inkább megsarcolja az önkormányzatokat és a bankokat megszorít a közszférában, esetleg elhalaszt néhány kevésbé fontosnak ítélt beruházást, de a közönség és tőkeerős szponzorok nélkül maradt sportegyesületeket nem hagyja az út szélén. Elsősorban a focira fókuszál, hiszen az nem lehet, hogy a NER kedvenc csapatai pénzhiány miatt szélnek eresszék azokat a külföldi és hazai játékosokat, akik milliós fizetésekért nem kergetik most sem egymást, sem a labdát az állami milliárdokból felhúzott stadionokban.

Most azonban nagyon más a helyzet, hiszen olyan váláság elé nézünk, melyhez hasonló nagyon régen rázta meg az országot és a világot.

Orbán jól tudja, hogy kenyeret és cirkuszt kell adnia a népnek, főként a koronavírus után, hiszen a sűrűn sorjázó tavaszi sporteseményekhez szokott szurkolók most 4-5 éve játszott meccsek ismétléseit nézhetik a különböző sportcsatornákon. Ez mégsem lehet indok arra, hogy a sportegyesületeket továbbra is lélegeztető gépen tartsa az állam, miközben nincs egy épkézláb ötlete arra, miként segítse a nagy bajba kerülő kis- és középvállalkozásokat. Naponta több ezer ember veszti el az állását, de a kormány inkább azzal van elfoglalva, hogy újabb TAO-s forrásokat biztosítson a sportklubok számára.

Magyarországon a sport szent dolog, és erre nagyon rájátszik a kormányfő. Sokak csak legyintettek a gombamód szaporodó focistadionok és sportcsarnokok láttán, hiszen úgy gondolták, ha hasít a gazdaság, jusson több a sportnak is. Most azonban nagyon más a helyzet, hiszen olyan váláság elé nézünk, melyhez hasonló nagyon régen rázta meg az országot és a világot.

Ha valaki úgy tesz, mintha neki nem kellene áldozatot hoznia a gazdasági nehézségekből való kilábalás érdekében, az lehet aranylábú focista, világklasszis úszó vagy kézilabdázó, nemzetközileg elismert edző, nem lesz népszerű a jövőben itthon sem. Ez az intelem nem a kiváló sportembereknek szól, hanem olyan politikusoknak, akik nem látják be, hogy a közös bajból csak együttes erővel juthatunk ki. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha együtt ültünk a kenuban, amikor a sodrás vitt bennünket, akkor üljünk együtt akkor is, amikor a sodrás ellen kell evezni!”