Megrázót interjút készített a vasalódeszkás tanárként elhíresült Vezsenyi Lászlóval a hvg.hu. A férfit saját otthonában, Makón kereste fel a lap újságírója. Mint ismert, Vezsenyit korábban amiatt tiltotta le a tanításról a később az ügy miatt lemondani kényszerült tankerület vezetője, mert a digitális oktatás kezdetén – hogy oldja kicsit a gyerekekben a feszültséget -, megosztott egy viccesnek szánt videót, amin egy vasalódeszkán hasalva “digitális úszásra” oktatja őket.
Vezsenyi röviden mesélt az életéről, hogy évtizedek óta testneveléstanárként dolgozik, és hogy az elhíresült József Attila Gimnáziumban 2015-ben kezdett el oktatni. Egészen most tavaszig nagyon szerette, amit csinál, rengeteg külön programot szervezett a gyerekeknek, mindig a szívét-lelkét beleadta a munkájába, akár a szabadidejét sem kímélve. Most először azonban úgy érzi,
NEM TUDJA, MI LESZ VELE, AZ SEM BIZTOS, HOGY MARADNI FOG A TANÁRI PÁLYÁN.
Elmesélt egy egészen döbbenetes történetet: néhány éve az őt a József Attilába csábító igazgató, Rója István “furcsa körülmények között” távozott az iskolából. Ő akkor többször nyilvánosan is kiállt mellette, sőt az “oktatáspolitikai anomáliákban” sem rejtette alá a véleményét (hozzátette: ez 2010 előtt is így volt).
“EZT MOST NEM NÉZIK JÓ SZEMMEL. AZT GONDOLOM, HOGY NEM TELJESEN FÜGGETLEN AZ AKKORI, RÓJA ISTVÁN MELLETTI KIÁLLÁSOMTÓL AZ, HOGY MOST, A VIDEÓ ÜRÜGYÉN MILYEN SZANKCIÓKAT KELLETT ELSZENVEDNEM”
– mondta. A vasalódeszkás videóról úgy fogalmazott, ma már bánja, hogy elkészítette.
„EGY FÉL ORSZÁG RÖHÖGÖTT A VIDEÓMON HÁROM HÓNAPIG, KÖZBEN AZ ÉN ÉLETEMBŐL ELTŰNT A HUMOR”
– mesélte. Hozzátette: ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, soha nem csinálná meg még egyszer a videót. Annak ellenére sem, hogy látja, tízezrek állnak mellette.
“NEM TUDOM, MIKOR TESZEM EZEN TÚL MAGAM”
– fogalmazott. Azt is elmondta, ugyan a kollégái, a diákok és a szülők mellette állnak, a jelenlegi igazgató azonban nem állt ki mellette, sőt, elmondása szerint nagyon dühös rá, pedig ő nem érzi, hogy hibázott volna. Elmesélt egy megrázó történetet is: idős, betegeskedő édesanyjának, aki szintén évtizedekig tanár volt, hónapokig nem merte elmesélni, hogy mi történt vele, mert nem tudta elképzelni, hogy mit tett volna a hír az idős asszonnyal.
A jövővel kapcsolatban úgy fogalmazott: az nyugtatná meg, ha szeptemberben bemenne, és sem a gyerekek, sem a kollégák, sem az igazgató nem emlegetné fel ezt az egész történetet.
„NEM AKAROM, HOGY GRATULÁLJANAK, NEM AKAROK MESEHŐS LENNI, CSAK EGY EGYSZERŰ TANÁR, AKIT SZERETNEK A DIÁKJAI. HA EZ SIKERÜL, MARADOK, HA NEM, ELMEGYEK MÁSIK ISKOLÁBA VAGY ELHAGYOM A PÁLYÁT.”
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
