“Abszurd, hogy a takarító néni vigyázza az udvaron a gyanús gyerekeket”

A júniusi felmérésből az derült ki, hogy négy pedagógus kivételével mintegy ezer tanár szerint semmilyen segítséget nem kapott a karantén alatt a digitális oktatás napi szintű megvalósításához. A felmérésből az is kiderült, hogy nemcsak a rengeteg túlóra, hanem többletköltségek is terhelték a pedagógusokat: több mint 50 százalékuknak növekedtek a rezsiköltségei, s 42 százalékuknak kellett saját pénzéből beruháznia annak érdekében, hogy – a digitális oktatás követelményeihez igazodva – el tudja látni a feladatait.

A PDSZ most arra kíváncsi, hogy a védekezés szempontjából alacsonyan ellátott közoktatási intézményekben a pedagógusok – többségük épp az idősebb korosztályból -, milyen tapasztalatokat szerzett az iskolaév első hónapjában, a járvány második, még mindig felfutó hullámában.

Augusztus végén az Mfor.hu-nak Nagy Erzsébet pécsi pedagógus, a PDSZ tagja úgy nyilatkozott, hogy fejest kell ugraniuk anélkül, hogy tudnák, milyen mély is alattuk a víz. A nyár utolsó napjaiban még várták az állam által biztosított kézfertőtlenítőket, de a takarítószemélyzet hiánya azóta is nagy probléma egyes intézményekben. Bár már megérkezett a kormány által megrendelt több, mint 41 ezer hőmérő, egyes nagyobb iskolákba pedig még thermokapuk is az október 1-jével megkezdődött kötelező reggeli lázmérés miatt, de ezzel együtt kétségtelen: az egészségügyi, a kereskedelmi és szociális dolgozók mellett a pedagógusoké az egyik legveszélyeztetettebb szakma a koronavírus idején.

A PDSZ arra bíztatja a pedagógusokat: töltsék ki az újabb kérdőívet, hogy reális képet kaphassanak országos szinten arról, milyen az élet a második hullám tetőzése előtt a magyar köznevelési intézményekben. Ugyanis folyamatosan érkeznek hozzájuk üzenetek olyan iskolákról, óvodákról, amelyek lassan komoly egészségügyi kockázatot jelentenek.

A PDSZ úgy látja, hogy jelenleg ma két álláspont tartja magát hazánkban: az egyik szerint a felelős hatóságok kézben tartják a helyzetet, nem lesz baj, vagy ha mégis, arra is fel vagyunk készülve. A másik szerint a felelős szervek nyugalma valójában nem profizmust, hanem káoszt és inkompetenciát rejt, és csak a jószerencsében bíznak a saját szakértelmük helyett. A saját munkahelyeinken szerzett tapasztalataink és a hozzánk érkező üzenetek ez utóbbit látszanak igazolni.

A kérdőív a szokásos adatokon túl (milyen típusú intézmény, melyik megyében található, kor, nem, iskola és kollektíva nagysága), olyan kérdéseket tesz fel, mint:

• a tanulók létszáma, akikkel Ön átlagosan 15 percnél tovább tartózkodik egy légtérben
• milyen óvintézkedések történtek az intézményében (tömeges tesztelés, védőfelszerelések biztosítása, fertőzésgyanús esetek elkülönítése, karantén, tanítási szünet, digitális oktatás elrendelése, stb.)
• a járvány alatt hogyan változott az elrendelt helyettesítési órák száma
• előfordult-e szeptember 1-jétől COVID-dal fertőzött tanuló vagy pedagógus az intézményben
• biztosítottnak látja-e a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételeit
• tart-e attól, hogy megbetegszik
• hogyan oldják meg a fertőtlenítést (takarító személyzet, pedagógusok, gyermekek)
• kifizetik-e a helyettesítést, ha négy napon belül rendelik el, ami a munka törvénykönyve szerint kötelezően kifizetendő
• ha karanténba kellett vonulnia, mekkora táppénzt kapott
• vagy hogy értékelje a kormány járványügyi intézkedéseit

• Egyesek eltitkolják a pozitív tesztjeiket
• Kicsik a termek, kb. 20 főnek kényelmesek, így a szociális távolságtartás egyáltalán nem megoldható a 28 fős osztályoknak
• Saját pénzből veszem a kéz-és feluletfertőtlenítő 80 százalékát, mivel nem vagyok ofő, nincs támogató osztálypénz sem az én termemre.
• Nem minősül szoros kontaktnak a tanár, így nem tesztelik, nem megy karanténba. A fertőzést továbbviszi még 8-10 osztályba, a tanáriba, stb. A gyanús gyerekeket sem tesztelik, max ha szülő orvoshoz viszi. Ha pozitív az osztálytárs, adott osztály karanténba kerül, de egy csomó osztály keveredik, vannak csoportösszevonások is!
• Közel 64 évesen, általános iskolában, két 26 fős második osztályban dolgozom heti 26 órában, + benntartózkodás. Tömeg a teremben, tömeg a folyosókon, ebédlőben, udvaron (és jön az esős idő…) lehetetlen a távolságtartás, veszélyeztetve érzem magam,
• Csak folyosói pletykákból tudjuk, hogy ismét beteg lett valaki, és rémisztő, hogy a fiatalokat nem lehet rávenni, hogy viseljék a maszkot, és az is, hogy nem tehetem kötelezővé, pedig egy gimnazista kibírná.
• A bolti eladó is nagyobb biztonságban van, mert ott kötelező a maszkviselés
• Teljes a bizonytalanság, idegesek, ingerlékenyek, fáradtak vagyunk
• Az óvodákban nem lehet megoldani a közvetlen kontaktus elkerülését… A gyerekek altatása alatt is egymást érik az ágyak…
• A tesztelés egy kálvária. Nem készül el időben, nem tájékoztatnak az eredményről, nyomozni kell utána.Minden felelősség ránk tolva, teljes káosz, a szülők azt gondolják, mi beszélünk össze- vissza, az intézkedések reakcióit mi kapjuk, így a megítélésünk tovább romlik.
• Abszurd, hogy az udvaron a takarító nénink vigyázza az elkülönített gyanús eseteket, amíg nem jön a szülő/védőnő. Most még jó az idő… de ha esik, a folyosón ültetjük őket a sarkokba???

forrás