Elképesztő mértékű a veszteség.
Az input árak elképesztő drágulása mellett, az aszály jóval nagyobb károkat okoz Magyarországon, mint az aszályos években általában eddig jellemző volt — mondta Raskó György agrárközgazdász a Hírklikknek adott interjújában. Mint elmondta, jelenleg normál aszály van, amiben nincs semmi különös. Ám az Alföldön mégis gazdák tízezrei kerülnek csődközeli helyzetbe, miközben a dunántúliak rekord nagyságú nyereséget realizálnak. Pedig Magyarország minden négyzetméterének öntözési technológiával ellátottnak kéne lennie, ugyanis víz bőven van. Csakhogy Magyarország Európa egyetlen országa, ahol több víz folyik ki az országhatárokon, mint amennyi bejön.
“Két dolog biztos, az egyik az, hogy az alföldi gazdáknak nagyon komoly veszteségeik lesznek – már vannak – az idén. Tavasszal fejtrágyáztak, amihez akkor megvették a drága műtrágyát, amiből most semmi nem térül meg. A nagy aszály Békés és Csongrád megyére és még a Jászságra is jellemző, ott a hektáronkénti költségek 150 ezer forinttal megemelkedtek úgy, hogy a gazdák abban bíztak, ez a magas árak miatt meg fog térülni.
Most hiába van magas ár, ha nincs mit eladni, akkor elképesztő mértékű a veszteség”
— fejtette ki az agrárközgazdász arra vonatkozóan, hogy milyen következményei lesznek az elmúlt száz év eddigi legnagyobb aszályának Magyarországon.
Hozzátette: a korábbi évekhez képest ez a legnagyobb különbség. Míg korábban egy esetlegesen aszályos évben az alföldi gazdák nagy része nulla eredményre “kijött”, vagyis nagyjából a költségeiket fedezték, legfeljebb nem volt jövedelmük, most általánosan hatalmas vesztesége lesz mindegyiküknek.
“A búzából egy hektár termelési költsége most egy átlagos alföldi gazdának körülbelül 450 ezer forintjában kerül. Hogyha megtermelt három tonnát, akkor a mostani, elképesztően magas árak mellett is maximum olyan 350-380 ezer forint árbevételre számíthat. Vagyis hektáronként minimum 70-100 ezer forint vesztesége lesz. Ez drámai mértékű”
— hangsúlyozta Raskó György, rámutatva, volt már ilyen Magyarországon. Mint mondta, most a tiszántúliaknak az az irtózatos pechük, hogy miközben a Dunántúlon folyamatosan esett az eső, és például a mi gazdaságunkban 94 mázsa lett az árpa termése, az pedig Alföldön olyan 30 mázsa körül. A mienk hatalmas jövedelmet hoz, az alföldieké hatalmas veszteséget. Gazdálkodás szempontjából fölborult az ország,
az Alföldön tízezres nagyságrendben fognak az idén kvázi csődhelyzetbe kerülni a gazdák.
Ennek – mint mondta – elsősorban a finanszírozási okai vannak. Ugyanis most nincs mit eladni, és gyakorlatilag jön az őszi vetési időszak, amiben a vetőmag, a műtrágya, a gázolaj mind brutális módon megdrágult, és senkinek nem adnak hitelt. Mivel nincs bevétele, saját pénze sincs, hitelt kéne felvennie az őszi finanszírozáshoz, a bankok meg nem adnak hitelt. Ráadásul a hitel kamata is fölment most már tíz százalék körüli szintre, tehát maga a hitelfelvétel is rendkívül kockázatos dologgá vált. Hozzátette: ebből a szempontból elsősorban nem az aszály okán, hanem mellette az input anyagok ilyen mértékű drágulása miatt az Alföldön tízezres nagyságrendben fognak a gazdák teljesen pénztelenné válni. Miközben a Dunántúlon rekord nagyságú nyereséget realizálni a gazdák.
Ez azért tényleg nem volt jellemző eddig Magyarországon, ez szokatlan.
“Most nincs mese, az államnak valamilyen kárenyhítést külön kormányprogramban meg kell majd fogalmaznia, mert ha ez nem történik meg, akkor a veszteségek olyan mértékűek lesznek ezen a területen, hogy ősszel gyakorlatilag elmarad a vetés, mert vetőmagra nem lesz pénzük a gazdáknak”
— fogalmazott arra a felvetésre, hogy kártérítésre számíthatnak az alföldi gazdák valahonnan.
A közgazdász kifejti azt is, hogy Magyarországon a vízügyi lobbi ereje hihetetlenül nagy, különösen azóta, mióta a rendszerváltás idején a dunakörösök még ezt “kiharcolták”. Emlékeztetett, politikai súlyuk is van, emlékezzünk csak vissza, volt egy terv, hogy legyen több tározó is a Dunán, de aztán ez politikai okok miatt nem valósult meg.
Így fordulhat elő, hogy valószínűleg Magyarország Európa egyetlen országa, ahol több víz folyik ki az országhatárokon, mint amennyi bejön.
“A kettő közötti különbség nekünk jogosan járna öntözésre. Ezt engedjük ki sok ezermilliárd köbméter nagyságrendben, ami hatalmas bűn. Magyarország minden négyzetméterének öntözési technológiával ellátottnak kéne lennie, ugyanis víz bőven van. Csak oda kell vezetni. A Karakum sivatagtól kezdve Dél-Kaliforniáig öntözési rendszerek működnek, ahol minden liter vizet takarékosan fölhasználnak. Magyarország meg siránkozik, és tátott szájjal nézi, hogy mekkora veszteségek keletkeznek Európa legjobb minőségű földjein. A békési, hajdúsági földeknél jobb nem kell, Európában Ukrajnában van hasonló, de egyébként nincs”
— részletezte az aggasztó állapotokat Raskó György.
Mindezek okaként elmondta: nálunk az a filozófia, hogy a vizet mi katasztrófavédelmi ügynek tekintjük. Magyarországon azért vannak csatornák meg árkok, hogy minél gyorsabban elvezessük a vizet valamelyik nagy folyóba. Ekkora hülyeséget normális ország nem csinál, mert akinek esze van, és gondolkozik, az azt a csapadékot, ami ott leesik, próbálja ott tartani a környéken, és különböző tározókba bevezeti. Amikor meg szükség van rá, ezeknek a tározóknak a vizét hasznosítja. Magyarországon pedig a vízügyi lobbi félelmetes ereje miatt még mindig az a szemlélet, hogy ez egy katasztrófavédelmi probléma, oldjuk meg, hogy a vizet minél előbb vezessük le, és ne gyűjtsük össze.
“Ezeket a víztározó rendszereket már rég ki kellett volna építeni. Miközben Kína, Vietnám, Indonézia elképesztő öntözési projekteket hajtott és hajt végre. Van, amiket már évszázadokkal ezelőtt megvalósítottak, de most is új fejlesztéseik vannak. Minden liter vizet ésszerűen felhasználnak, mert tudják, hogy a víz az élelmiszer-termelés egyik alapja. Magyarország ebből a szempontból egy katasztrófa”
— fogalmazott.
A Raskó Györggyel készült interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
