Nem hatotta meg a könyörgésük.
Egy kis Veszprém megyei faluban, Bében elárverezték egy négygyerekes család házát. A vevő Brunner Imre polgármester, aki egyedül licitált az épületre, így a kikiáltási áron, 3 millió forintért vehette meg azt, és haladékot sem ad a családnak az ingatlan elhagyására.
A 24.hu ellátogatott a helyszínre, hogy utánajárjon az ügynek. Azok a falubeliek, akikkel tudtak beszélni,
szívtelennek és embertelennek
nevezték a polgármester hozzáállását az ügyhöz.
“Az lenne a dolga, hogy segítsen azokon, akik bajban vannak, erre ő használja ki a szorult helyzetüket”
– mondta egy középkorú nő a lapnak, egy férfi pedig azon értetlenkedett, hogy mi szüksége Brunnernak arra a házra, hiszen van már egy üresen álló ingatlana is. A bajban levő családdal sem volt semmi probléma szerintük.
“35 évvel ezelőtt jöttek ide, amikor az asszony még csak egyéves volt. Azt tudni kell, hogy ez egy régi sváb falu volt, nagyon zárt közösséggel, de ők szépen beilleszkedtek, a gyerekek már itt születtek”
– mesélték.
A család egy régi sváb parasztházban lakik, de már csak rövid ideig, utána a polgármesteré lesz az ingatlan. A házat még 2007-ben vette Berki Mónika és akkori férje a korábbi német tulajdonosoktól. Az adásvételhez svájci frank alapú devizahitelt vettek fel. Először 11 ezer forint volt a havi törlesztőjük, ami a hitelválság idején felszökött 40 ezer forintra, ami már gondot okozott nekik, főleg, hogy pár év után el is váltak.
Az árverési jegyzőkönyv szerint összesen
tízmillió forintos tartozás
gyülemlett fel (ebben a vízdíjtartozások mellett a volt férj által felvett egyéb hitelek is benne vannak, illetve a 2,3 millió forintos gyerektartási díj, amit nem fizetett meg Mónikának).
A tulajdonosoknak a végrehajtó elmondta, hogy meghirdetik az ingatlant licitre, és ha egy ideig nem jelentkezik rá senki, akkor maradhatnak az ingatlanban, lassan visszafizetgetve az adósságot.
Így nem meglepő, hogy Mónika (aki egyébként szívbetegségben szenved, ezért nincs is állása) és férje azért imádkoztak, nehogy valaki licitáljon a házukra, és állandóan az árverési oldalt lesték. A végrehajtó 3 millió forintos kikiáltási árat szabott, ami nem tűnt túl soknak ezért a házért.
Mónikáék először megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy az első szakaszban senki sem licitált, ám kiderült, korai volt az öröm: mindössze két és fél perccel a határidő lejárta előtt valaki a kikiáltási árnak megfelelő 3 millió forintos ajánlatot tett.
A licitnaplóból nem derült ki a vevő személye, pár nappal később azonban az elküldött árverési jegyzőkönyvben már szerepelt a vevő neve:
Brunner Imre volt az.
“Felhívtam a polgármestert, hogy meg tudunk-e esetleg egyezni, hogy visszabéreljük tőle az ingatlant, vagy legalább adjon egy kis haladékot a kiköltözésre, de nem volt semmire sem hajlandó”
— mondta Mónika férje, így most pakolnak.
Bár a polgármester semmit sem volt hajlandó mondani nekünk, felvillant, hogy mi is lehetett a célja az adásvétellel. Mónikáék háza mögött ugyanis vagy 200 méteren keresztül tart a területük, amit a polgármester művel szívességi alapon.
“Amikor megvettük a házat, megkerestük a polgármestert, hogy egy zsák kukoricáért használja nyugodtan a mögötte levő földdarabot, mert mi nem tudunk mit kezdeni vele. Azért pont őt, mert a szomszédos szántó az övé. De ő azt mondta nekünk, hogy neki ennyiért nem éri meg. Végül ingyen, szívességből engedtük meg neki, hogy művelje, mivel nem akartuk, hogy esetleg megbüntessenek a parlagfű miatt”
— mondta Mónika.
(via 24.hu) | forrás
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
