Túl szabályosnak tűnik.
Ki tudja, hogy jól járnánk-e azzal, ha az idegen civilizációk rábukkannának a Földre, és rájönnének, hogy a bolygó lakott. Amennyiben képesek erre a felfedezésre, sőt akár ide is utazni hozzánk, akkor valószínűleg fejlettebbek nálunk, ebben az esetben pedig fennáll a gyarmatosítás lehetőségének veszélye.
Amikor 1977-ben útnak indítottuk a világűrbe a két Voyager-űrszondát, mindegyiken egy-egy 30 centi átmérőjű aranylemezt is elhelyeztünk, rajtuk alapvető adatokkal az emberiség történetéről. De vajon képesek lesznek-e megfejteni az értelmét azok, akik esetleg rátalálnak?
Ugyanez a kérdés merülhet fel a részünkről most, amikor a tudósok úgy gondolják, hogy egy idegen életforma üzenete jutott el hozzánk. A hírforrás mintegy 4000 fényévnyire található tőlünk, ott van az a hihetetlenül gyorsan pörgő objektum, amely szabályos időközönként, 18 percenként bocsát ki rádiójeleket.
Vajon ez lehet természetes eredetű? Ha pedig mesterséges, akkor mit akar vele üzenni a földönkívüli civilizáció? Ezen töprengenek most a csillagászok, akik még sohasem láttak, hallottak, tapasztaltak hasonlót a világűr felől.
Natasha Hurley-Walker ausztrál asztrofizikus elmondása szerint a rádiójel észlelésekor kiverte a hideg veríték, és azt kérdezte magától, vajon tényleg most jöttek rá, hogy „az igazság odaát van”? Kutatók nem szoktak ilyen lelkesek lenni, igyekeznek végig megtartani a kételkedésüket, ezért is tarthatjuk fontosnak a mostani felfedezést.
A szakembereknek jelenleg kevés eszköz van a kezükben arra, hogy idegen civilizációkkal létesíthessenek kapcsolatot, hiszen ehhez az emberi technológia még nem elég fejlett. A legbiztosabb üzenetváltási módnak most a szabályosan ismétlődő rádiójeleket tartják, hiszen azok gyorsan át tudnak száguldani az űrön, könnyen befoghatók, és a periodikusság révén egyértelműen jelezni tudja vele a másik fél, hogy értelmes lény, aki kommunikációs partnert keres. Tényleg megtaláltuk E. T.-t?