Hosszas mérlegelés után, január végén Németország bejelentette, hogy Leopard 2 A6 típusú tankokat bocsát Ukrajna rendelkezésére, ezzel lehetővé téve európai szövetségeseinek is, hogy küldjenek a saját német gyártmányú harckocsijaikból Kijev számára. Sokak szerint sorsdöntő lehet a Leopard 2 megjelenése az orosz-ukrán harcszíntéren, de miért számít a világon az egyik legmodernebbnek a németek csúcstechnológiájú tankja?
Az először 2001-ben szolgálatba állított 2A6 jelzésű modell jelenleg az egyik legkorszerűbb a német fejlesztésű Leopard harckocsi sorozatból. A bemutatásakor végzett tűzerőt, védelmet és manőverezési képességet vizsgáló teszteken felülmúlta az amerikai M1A2 Abrams-et, a brit Challenger 2-őt, illetve a francia Leclerc-et is. A mintegy 60 tonnás jármű 1500 lóerős dízelmotorjával 70 kilométer per órás végsebességre képes. A tank egyhuzamban körülbelül 500 kilométert tud megtenni.
A tank négy fős legénységét kompozit (speciális acélötvözetekből rétegesen készített) és moduláris páncélzat is védi, utóbbi jelentőségét az adja, hogy a sérült páncéllemezt harci körülmények között is lehetséges cserélni. Ami a fegyverzetet illeti, egy 120 milliméteres sima csövű ágyú és a további két 7,62 milliméteres géppuska áll a személyzet rendelkezésére a támadáshoz, a célzást pedig egy hőkamerás berendezés segíti, amely, miután beazonosította az ellenséges objektumot, a löveget automatikusan ráirányítja, ezzel lehetőséget adva a harckocsi parancsnokának, hogy eközben is új célpontokat keressen.
A Leopard 2A6 fontos felszerelése még a Trophy APS (Active Protection System, magyarul aktív védelmi berendezés), amely, ha a tank felé kilőtt rakétát észlel, automatikusan kiszámítja annak pályáját, és képes megsemmisíteni azt, még a becsapódás előtt.
Mivel Ukrajnának csak korlátozott számú, elavult harckocsi áll rendelkezésre, kulcsfontosságú lehet a Leopardok megjelenése a háborúban, különösen azért, mert az ország szinte egésze úgymond ideális a harckocsik használata szempontjából, a terület már a második világháború idején is számos tankok által vívott csata helyszíne volt. Az Egyesült Államok ígérete szerint az ukránok a német Leopardok mellett jelentős mennyiségű Abrams tankot is kapnak majd, azonban jelenleg mindkét harcoló fél a szovjet időkből származó T-72 harckocsit használja legnagyobb számban. Igaz, jelentős különbség, hogy az oroszok rendelkeznek a saját fejlesztésű típusok közül a legmodernebb, T-90-nel is. Az 1993 óta hadrendben lévő, számos háborúban kipróbált tank és a Leopard közötti egyik fő különbség, hogy míg a német tank esetében a legénység egyik tagja felelős a löveg újratöltéséért, a T-90-nél ez automatikus folyamat, így négy fő helyett három katona is elég az orosz harckocsi üzemeltetéséhez. A kézi töltés nagy előnye az automatikussal szemben az, hogy a lőszer a lövegtornyon kívül van elhelyezve, így nem veszélyezteti belső robbanás a személyzetet a harckocsit ért találat esetén.
Számos fotó tanúskodik arról, milyen pusztítást végez a berobbanó muníció az orosz tankokban, a detonáció nem ritkán az egész lövegtornyot letépi, kevés esélyt hagyva a legénységnek az életben maradásra.
A mintegy 47 tonnás, 1.000 lóerős T-90 tank 9M119M Refleks típusú páncéltörő rakétákat is képes indítani, amelyek hatótávolsága 4-5 kilométer, és akár alacsonyan repülő helikopterek ellen is bevethethető. A rakéták félautomata lézeres irányítást használnak, maximális tűzsebességük 6-8 lövés percenként, és bár állítólagos találati valószínűségük 80 százalék, a közelmúltbeli ütközetek során kiderült, hogy a gyakorlatban ez a becsapódási valószínűség csupán 50% körüli, mozgó célpontok esetén pedig még kevesebb.
Az orosz T-90 előnye lehet a Leoparddal szemben a saját fejlesztésű ERA (Explosive Reactive Armor, magyarul Robbanó Reaktív Páncél) páncélzat. Ennek működési elve leegyszerűsítve, hogy két fémlemez közé robbanóanyagot helyeznek, ami egy tankba csapodó rakéta esetén felrobban, és a fémlemezeket szétfeszíti, ezzel kárt okozva a rakétában, illetve hosszabb utat biztosítva annak, így csökkentve a tankot érő pusztító hatást. Állítólag a németek is fejlesztettek az ERA-hoz hasonló védelmet a Leopard 2A5 típusához, azonban később túl veszélyesnek ítélték ezt a megoldást, mert úgy gondolták, komoly kárt okozhat a tankban a robbanó páncélzat.
A Leopardok jelenleg harmadik generációs védelemmel rendelkeznek, ami nagy keménységű acélból, volfrámból és kerámia komponensű műanyag töltőanyagból készült.
Bár sokan látatlanban is a német páncélost kiáltanák ki győztesnek egy T-90-nel vívott ütközetben, a szakértők szerint hiba lenne csupán a technikai paramétereket figyelembe véve ítélni. Az olyan hordozható, infravörös önirányítású, tankelhárító rakéta például, mint az amerikai FGM-148 Javelin, meglepő fordulatot hozhat egy esetleges tankcsatában, sőt, vannak elemzők, akik szerint az ilyen és hasonló “anti-tank” eszközök hamarosan akár feleslegessé is tehetik a harckocsik bevetését egy háborúban. A Javelin kevesebb, mint 30 másodperc alatt tűzkésszé tehető, az újratöltés ideje pedig 20 másodperc. A lövész, miután kijelölte a célt, az automata rendszer jelzést küld a rakétának, amely ez alapján megkeresi és befogja a célpontot, ami után indítható is a rakéta. A Javelin működését tekintve fire and forget (magyarul tüzelj és felejtsd el) rendszerű, mivel a kilövés után a rakéta önállóan találja meg a célt, nincs szükség külső beavatkozásra. A Javelint használó katona a kilövés után azonnal pozíciót változtathat, vagy felkészülhet a következő lövésre.
Az biztos, hogy az ukrán hadszíntér helyzete rendkívül összetett többek között a valós idejű információkat közvetítő drónok, műholdak, illetve a földi radarok és az érzékeny infravörös rendszerek használata miatt is, így a háború kimenetele nem csupán a harckocsik közötti technológiai különbségeken fog múlni. A szakértők abban egyetértenek, hogy a tankokkal vívott ütközetben kritikus a legénység helyzetismerete, illetve olyan eszközök használata, amelyek az ellenség rendszereit megzavarhatják.
Lehetséges, hogy az orosz-ukrán háborúban tapasztaltak azt mutatják majd, hogy a drónok és a különböző rakéták idejétmúlttá tették a harckocsik használatát egy háborúban, és a tankok idővel amolyan mobil parancsnoki állásokká alakulnak, amelyek automata eszközök által végrehajtott szárazföldi és légi támadásokat hangolnak majd össze, vagy maguk a tankok is önműködő, illetve távolról irányított harci eszközökként fognak újjá születni.
Persze ez még mind a jövő zenéje, az viszont biztos, hogy az Ukrajnában zajló háború gyökeresen meg fogja változtatni a modern hadviselés módszereit és szabályait is.