Belföld

Sneider Tamás: Akik beállnak Orbán mögé, azok egyszerű szolgák

Sneider Tamással, a Jobbik elnökével ott beszélgettünk, ahol kitört generációnk forradalma. A Szabadság téren már nincs tévészékház, de ott van még a szovjet emlékmű. Nincs már Gyurcsány Ferenc a kormányon, de Orbán Viktor igen, és ott van a parlamentben a Jobbik is. De miért fordultak az egykori felkelők Orbán ellen, és miért vannak köztük olyanok, akik kiszolgálják ezt a rezsimet? És mennyit ér a Szent Koronára tett eskü? Megkérdeztük.





 

 

2006 szeptemberében a tévéostromról tudósító riporter forradalmat kiáltott, aztán 2018 tavaszán már Orbán Viktor strómanjának, Mészáros Lőrincnek a tévéjében támadta a Jobbikot. Így győzött a forradalom?

Sajnos, nem. A magyar történelem folyamán egyetlen forradalom, egyetlen felkelés sem győzött az első pillanatban, de mindegyiknek megvolt később a hatása. Az 1848-as forradalomnak a ’67-es kiegyezés lett az eredménye, 1956 után is kénytelen volt engedni a hatalom, ebből lett a gulyáskommunizmus. S bár már eltelt 12 év, a 2006-os miniforradalom még nem érte el a hatását. Azok, akik akkor itt voltak a tévészékháznál, tulajdonképpen a szabadságért és a nemzetgyalázás ellen küzdöttek, és persze azért is, mert Gyurcsány Ferenc átverte a magyar embereket. Ennek a kohéziós élménynek természetesen megvolt a maga társadalmi hatása, ám azt a Fidesz tudta a legjobban kihasználni. Emellett persze van egy olyan 20 százalékos támogatottságú párt is a parlamentben, amely ezt a szellemiséget viszi tovább, amelynek a tagjai innen datálják a politikai gondolkodásukat, tevékenységüket, és a Jobbik végigviszi azt a küldetést, amit 2006-ban megkezdett.

Most is úgy gondolja, érdemes volt azokban az eseményekben tevékenyen részt venni?

Természetesen. Az egész életem erről szólt, nem volt kérdés számomra, hogy itt a helyem, az első sorban, és vinnem kell a zászlót.

Tehát még nem győzött ez a forradalom. Mikor fog?

Ha ezt a politikai – és részben most már gazdasági – elitet leváltottuk. Az, hogy Gyurcsány Ferenc bent van a parlamentben, túl sokat azért már nem jelent. Néha nevetünk rajta, amikor elmondja a magáét, de politikai súlya minimális. Nekünk sokkal inkább a Fidesszel van gondunk, őket kell legyőzni. 2006 gyümölcse akkor fog megérni, amikor belekezdünk egy olyan fejlődő állam megépítésébe, amiről akkor álmodoztunk, és ahol tisztességes, becsületes munkával lehet előrejutni, és nem a haveri körök működése határozza meg az országot.

Azért sok helyen még mindig működik a régi nóta, ha Orbán megy, akkor Gyurcsány jön.

Mumusként mutogatni őt jó dolog, de mumusból gyártottak újabbakat. A Fidesz számára ennél sokkal fontosabb, hogy Gyurcsány személye az ellenzék megosztása szempontjából kifejezetten hatékony. Egyedül Orbán Viktornak kedvez a háromosztatú politikai rendszer. Ezt nekünk is be kellett látnunk.

12 évvel később, 2018 őszén viszont már azzal határozta meg az ellenállást, hogy kijelentette, nem vagyunk Orbán szolgái. Ez egy szerves folyamat eredménye?

Részben visszajutottunk ma a 2006-os állapotokhoz. A harmadik kétharmad eredményeként az Orbán-rendszer egyre durvuló, autoriter hangneme azt az érzetet kelti, hogy ma már nincs semmilyen különbség a Gyurcsány- és Orbán-kormányzás között. Maximum annyi, hogy a Fidesz sokkal profibb az emberek megtévesztésében, és ügyesebb a korrupcióban.

Azok a lelki fékek, amelyek a Jobbikban sokáig akadályozták ennek a kimondását, megszűntek. Mára elértük azt a pontot, hogy Orbán Viktorra nem mint nemzeti gondolkodású politikusra gondolunk, szerintünk semmivel sem jobbak, mint Gyurcsányék.

Ha kimondatjuk, hogy nem vagyunk Orbán szolgái, az egy konfrontációra való felhívás?

Azok, akik beállnak Orbán mögé, és hajlandóak teljesíteni a parancsait, hajlandóak az embertelenségre, a mérhetetlen korrupcióra, azok egyszerűen szolgák.

 

 

 





 

Nem is lehet másképp nevezni őket. Egy hűbéri rendszer épül, a választókörzetek a nemesi birtokok, az azokon uralkodó báró pedig általában egy fideszes országgyűlési képviselő. Az egész NER a szolgai attitűdre, a szolgai gondolkodásra épít.

Mindezt úgy fordította le a propaganda-államtitkár, hogy Sneider Tamás szerint a magyarok szolgalelkűek.

A szolgalelkűség a Fidesz klientúrájára vonatkozik, azokra az emberekre, akik képesek minden kritika nélkül nézni Orbán Viktor bűneit, a tolvajlást, a korrupciót. De például, aki úgy gondolja, hogy az Európai Unió egyik legszegényebb országába fognak letelepedni a migránsok, és nem inkább a gazdagabb tagállamokba mennek, ahol magasabbak a fizetések, az nem szolgalelkű, hanem egyszerűen meg lett vezetve.

A szolgalelkűség inverze a szabadságvágy. A Jobbik most ezt tűzte a zászlajára. Ön szerint, ha mondjuk itt az utcán véletlenszerűen megszólítunk embereket, akkor ők a legfontosabb problémaként azt fogják megjelölni, hogy nem szabadok?

Nem. Nem ezt fogják megjelölni. Főleg itt Budapesten, ahol magyar viszonylatban jól élnek az emberek. De vidéken sem, ahol nem is igazán értik, mit jelent a szabadság. Egy szabad ember saját maga harcolja ki a bérét, nem az ura kegyétől kell függenie. Ezt elmagyarázni az embereknek nem könnyű feladat, de nekünk erre kell törekednünk. Viszont amikor eldöntöttünk, hogy a szabadság kell, hogy a legfontosabb üzenetünk legyen, akkor nem mára gondoltunk.

Hanem?

Ez a rendszer brutálisabb lesz. Az ország romló helyzete miatt egyre nehezebb lesz fenntartani Orbán félfeudális rendszerét, és egy idő után nem lesz más lehetőség, mint egyre drasztikusabb eszközökkel fellépni a magyar társadalom elégedetlenségével szemben. Minden egyes diktátor így fejezte be a politikai pályafutását, most is erre számítok.

De amíg van elég EU-s forrás, és Merkel sem engedi el hű gazdasági szövetségese kezét, nem látom mitől roppanna meg a NER.

A NER nem megroppanni fog, hanem szép lassan maga alá temeti az országot. A folyamatosan csökkenő uniós források, a lassan már visszafordíthatatlan demográfiai válság, illetve az a tény, hogy gazdasági szempontból már a szomszédos országokkal szemben is egyre jelentéktelenebbé válik hazánk, néhány esztendő alatt egy új politikai helyzetet fog teremteni. Lehet egy ideig mákonnyal telíteni az embereket, hogy Magyarország fejlődik, minden szép és jó, de amíg hazánk még az Unió része, addig a határokon át tudunk menni, és a határ másik oldalán folyamatos fejlődéssel szembesülünk. 2006 őszén nemcsak az volt a lényeg, hogy Gyurcsány átverte a magyar embereket, hanem az is, hogy az azt megelőző 16 évben folyamatosan romlott az életszínvonal. Ha mindenki jól élt volna, lehet csak egy legyintés lett volna a válasz az őszödi beszédre. A szegénység és a kilátástalanság érzete volt az alapja 2006-nak.

Fizikai tanulmányaimból rémlik, az ellenálláshoz erőhatás kell. 2018. október elején képes a Jobbik erőt felmutatni?

Igen. Áprilisban mégiscsak 1,3 millión szavaztak a Jobbikra, ez messze nagyobb, mint a többi ellenzéki párt támogatása. Az ellenzéki oldalon szinte csak a Jobbik létezik, főleg vidéken. Az ellenzéki pártok már szinte mind felajánlkoztak számunkra, de helyben civil szervezetek, lokálpatrióta szervezetek is jelentkeztek, hogy összefognának velünk az önkormányzati választáson.

Úgy érzem, van most egy integráló ereje a Jobbiknak, ide gravitál mindenki. Egyetlen politikai erő van, amely képes az ellenállást kifejteni, az a Jobbik.

Ez nem kérdés.

Pedig néhány hónappal ezelőtt még a párt megszűnéséről is beszéltek jobbikos vezetők. Sikerült elhárítani pénzügyi támadást?

Bár jelenleg kevesebb forrásból tudunk gazdálkodni, de sikerült annyira konszolidálni a helyzetet, hogy ma már zökkenőmentesen tudunk működni, egy-egy rendezvényt is meg tudunk tartani, és ha kell, most már időközi önkormányzati választásokon is el fogunk tudni indulni. Sőt, egy jó hír, az EP- és a helyhatósági választásokra már több forrásunk lesz, mint amennyiből négy évvel ezelőtt gazdálkodtunk. Nyugodt vagyok. Az Állami Számvevőszék 660 milliós gigabírsága miatt a strasbourgi bírósághoz fordultunk, és az ügyet ismerő szakértők biztosra veszik, hogy a Jobbiknak ad igazat a testület.

Ez nemcsak azért fontos, mert visszakapjuk a jogtalanul elvett pénzt, hanem mert így az Orbán-kormány többé nem tudja majd furkósbotként használni az ÁSZ-t, kicsavarjuk ezt a fegyvert a kezükből.

Az imént az április 8-ai választások eredményére utalt, pedig már április 9-e reggelén sem ugyanaz a párt volt a Jobbik, mint amelyik részt vett a választásokon. Ott van-e még az az 1,3 millió ember a Jobbik mögött?

Az elmúlt 8 év sok mindenkit ráébresztett arra, hogy nem elég csak nemzeti jelszavakat ordibálni, és közben verni a mellünket, ezeket az elveket a valóságban is képviselni kell. Ennek a felismerésnek köszönhetően a mai jobbikos szavazóbázis rendkívül stabil, ugyanazokat az értékeket vallja, mint a Jobbik vezetése. A közvélemény-kutatásokból kiderül, akik most távoztak a Jobbiktól, és más értékek mentén, más hangot ütöttek meg, azokra a Jobbik szavazótábora nem vevő. Sőt, más se nagyon, hiszen a Fidesz is ugyanezeket mondja. Ez a helyzet egyedül a kormánypártok számára kedvező, nem meglepő, hogy a távozók egy része kinyilvánította, ki lehet egyezni az Orbán-rezsimmel.

 

 

 

 





 

Ha a választóiknak nem is jön be, de a tagságot azért sikerült megszólítani. Mekkora szervezeti veszteséget jelentett a szakadás?

Jelenleg is körülbelül 4-500 az önkormányzati képviselőinknek és a polgármestereinknek a száma. Ez azért nem kevés, miközben a távozók számát felnagyítják. Nevetséges módon ide számolják azokat is, akik már évekkel ezelőtt otthagyták a pártot, illetve azokat is, akik nem azért léptek ki a Jobbikból, hogy a Mi Hazánkhoz csatlakozzanak. Pedig a távozók többségének az esze ágában sincs ezt megtenni, egyszerűen megcsömörlöttek a politikától, belefáradtak az évtizedes küzdelembe. De ez fásultság az egész társadalomra jellemző volt.

Az április 9-én reggel hivatalosan is kialakult vezetői válságot sikerült megoldani?

Sikerült irányba állnunk, sikerült megmozgatni a frakciónkat is. Az új elnökségnek is határozott véleménye van a folytatásról. Ez volt a XX. Kongresszusunk fő mondanivalója. Ha más nem, a Kongresszusunk pecsétet tett arra a folyamatra, ami a Jobbik anyagi de sokkal inkább morális konszolidálást jelentette. Sokan mondták nekem, hogy nem tudták volna elképzelni, hogy ilyen rövid időn belül helyre lehet hozni egy olyan politikai szerveződést, amely pár hónappal ezelőtt teljesen maga alatt volt, és nem tudta, mit hoz a jövő. De ezzel még nincs vége, körülbelül még ugyanennyi idő, és rettegni fog a Jobbiktól a Fidesz.

Volner János, Apáti István és Fülöp Erik mégis kilépett.

A NER ereje sok mindenkit félelemmel tölt el, sokan érzik úgy, hogy nincs értelme ellene küzdeni, ezért inkább a visszavonulást választják. Úgy tűnik, hogy három képviselőtársunk ezt az utat választotta, ezt tiszteletben tartjuk, de természetesen elvárjuk tőlük, hogy esküjükhöz hűek maradva adják vissza a mandátumokat.

Attól viszont tartok, Kövér László úgy változtat a Házszabályon, hogy lehetősége legyen a frakcióalapításnak olyan párt számára, amely nem indult el a 2018-as választásokon.

Ez a fideszes döntés egy egészen új helyzet elé állítaná a Jobbikot.

Mi Hazánk?

Ez a variáció sem kizárt. Ugyanúgy, ahogy Toroczkai Lászlóék esetében is a tisztújító Kongresszus utáni cselekedeteik tették bizonyossá, hogy jól döntött a Jobbik etikai bizottsága, amikor kizárta őket a pártból. Volnerék esetében is ugyanez fog történni, ha az elkövetkező hónapokban világossá válik, milyen utat választanak. Jellemző, mindhárman azzal a váddal álltak elő, hogy a baloldalra sodródik a Jobbik, ami azért teljesen hiteltelen a részükről, mert pont nekik volt a leghamarabb és a legmélyebb szinten kapcsolati hálója a baloldali pártokkal, személyekkel.

Csak felvetődik a kérdés, ennyit ér a Szent Koronára tett eskü?

Ha volt morális válság a Jobbikban, akkor az pont a párton belüli esküszegés nagyszámú elterjedése miatt alakult ki. Az eredendő bűn azoké a volt jobbikosoké, akik elsőként tartották semmisnek ezt a szent esküt.

Ha valaki nem tartja be azt az esküt, annak számomra egyértelmű üzenet van, nem fáj érte a szívem.

Ilyen körülmények között mennyit ér, hogy ellenszavazat nélkül fogadták el a Nemzeti Ellenállás Kiáltványát?

Fontosnak tartom leszögezni: a kiáltvány egy közös gondolkodás eredménye. Némi kritikaként meg lehet fogalmazni, bár Vona Gábor soha nem próbálta ráerőltetni a gondolatait a Jobbikra, ennek ellenére a személyiségéből kifolyólag mégis elfojtotta azokat a belső vitákat, amik szükségesek egy pártban. Ha már különbségekről kell beszélni, én plurálisabb vezetésre törekszem. Nem az elnök akarata érvényesül mindenben, átgondoljuk a döntéseinket az elnökség, a frakció és a választmány szintjén. Ezeket a szervezeteket fontosnak tartom, és ezek tényleg el voltak hanyagolva az elmúlt időszakban. A belső válság részben annak is köszönhető, hogy nem voltak meghallgatva az emberek. Ha a Jobbik elnökét ma el is viszi egy szívinfarktus, abból holnap ne alakuljon ki válság a pártban.

A Kongresszuson megfogalmazta azt a kritikát is, hogy nem volt B-terv. Most van?

Van.

Akkor ezek szerint van A-terv is.

Van A-terv is, ami más nem is lehet, mint hogy 2022-re sikerüljön megverni az Orbán-rendszert. Arra nem számítunk, hogy az EP-választáson megverjük a Fideszt, de mindenképp szeretnénk egy jó, jobb eredményt elérni. Az önkormányzati választáson pedig egy komolyabb áttörés a cél, sok várost akarunk megnyerni. Természetesen B-terv is van, de a B-terveket nem szokták elárulni a politikusok.

Térjünk vissza a Kiáltványhoz. Mit tud azzal kezdeni a magyar társadalom? Ettől nem lett varázsütésre olcsóbb a benzin.

Ezzel közérthetően, röviden és határozottan megmutattuk, mit is akar a Jobbik. Erre fog épülni a politikánk. A pontok kifejtése még csak ezután fog következni, most a bizonytalanság eloszlatása volt a legfontosabb cél.

A kiáltványban három fogalom is szerepel. A szabadság és az igazságérzet nehezen megfogható, viszont a biztonságérzet sokkal közelebbi élmény. Hogy tud egy ellenzéki párt biztonságot ajánlani egy olyan kormánnyal szemben, ami két hét alatt megszüntette a bűnözést, és még a határt is megvédte mindenfajta bevándorlótól?

Attól még hogy a szabálysértési értékhatárt 20 ezerről 50 ezerre emelték, és ezzel százezer bűncselekménnyel kevesebb lett Magyarországon, az csak egy statisztikai trükk. A közbiztonság állapota Magyarországon nem változott, főleg nem vidéken. Láthatjuk a brutális gyilkosságokat, legutóbb Badacsonyban, vagy épp Várpalotán. A mindennapok részei a bűncselekmények.

Az más kérdés, hogy a bűncselekmények részben elveszítették az etnikai színezetüket. Ma már azokat a cigányokat, akik ki akarnak törni a helyzetükből, akik eljárnak dolgozni, ugyanúgy bántalmazzák, meglopják.

A cigány társadalom jelentős része is áldozata a bűncselekményeknek. A kerítés tényleg létezik, de a kerítésen mégiscsak átszivárognak különböző letelepedési kötvényeken keresztül, vagy kapnak státuszt bűnözők, mint például a Budapesten erőszakoskodó Ahmad. A migrációval kapcsolatban a kormányzat átveri az embereket. Elüldözi a magyar fiatalokat, és helyette behozza az ukrán, kínai, szír vendégmunkásokat. Ez is egyfajta lakosságcsere. A biztonságot egyébként szociális biztonságként is lehet értékelni, ami ma Magyarországon nem létezik.

Az viszont kijózanító, hogy pont a létbizonytalanságban élő, a bűnözést a mindennapjaikban elszenvedő embereknek a döntő többsége Fidesz-támogató. Így bukta el a Jobbik Tiszavasvárit is.

Ez sokszor választási csalással egyenértékű akciók eredménye. Bár azért azt is nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a cigányságnak az a része szavazott a Fideszre, melyet teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetben tart a kormány. Az ő meggyőzésük, felvilágosításuk, azt kell, hogy mondjam, szinte a lehetetlennel egyenértékű. Ezt tudomásul kell venni. Amíg az Orbán-rendszernek ekkor médiahatalma van, ők oda fognak szavazni. De nem is ők a Jobbik célközönsége. Ha a Fidesz szavazótáborát még tovább osztjuk, van egymillió olyan ember köztük, aki dolgozik, a társadalom aktív tagja, és mégis hajlandó volt odaszavazni. Nekünk őket kell meggyőzni. Ha 1 millió szavazót sikerül valahogy a Fideszről leválasztani, akkor nem kérdés, hogy ki fogja vezetni az országot.

A hogyanról kérdezni még korai?

A meggyőzés azután lesz sokkal hatékonyabb, ha a tagságból is eltűnik a bizonytalanság. A másik kérdés a média. A Jobbiknak van arra lehetősége, hogy a saját médiafelületét szép fokozatosan fejleszteni tudja, megyei, városi szinten is. Egy hálózat a cél. Változnak a médiaviszonyok, a közösségi média is egyre fontosabb.

Ha már szóba hozta a médiaviszonyokat. Hiába a Szilágyi Györgynek adott botrányos válasz, Orbán Viktor repülős útjairól a magyarok fele nem hallott.

Mert az ország fele most még csak a Fidesztől értesül. Kettészakadt a társadalom, és nemcsak szociális szempontból. De a mostani ügy, amely Orbán Viktor saját bevallásán alapul, szép lassan azért leszivárog, és folyamatosan amortizálja a Fidesz táborát. De azt azért senki ne remélje, hogy ez azonnal megváltoztatja hazánkat, még ha ezért egy közép-afrikai országban is lemondatnák a kormányfőt.

Az Átlátszó cikke óriási újságírói munka volt, ugyanakkor ehhez kellett egy rés is a NER pajzsán. Hiba van a Mátrixban?

Amikor egy rendszer már elvesztette a kontrollt, és a vezetők elhiszik, hogy bármit megtehetnek, egyre több hibát követnek el. Ráadásul a belső kiválasztódás egy autoriter rendszerben arról szól, hogy olyan emberekkel vetettem magam körül, akik nem mernek kritizálni, és sok esetben buták is. A 2006-os Fidesz vezetésével sem értettünk egyet, de azokkal a politikusokkal lehetett vitatkozni, mert volt önálló véleményük, mára ez megváltozott.

 





 

Még a parlamentnél maradva, a héten a Fidesz a DK-val együtt lesöpörte a Trianon-emlékévet, miközben a lakájmédia szerint a DK és a Jobbik lépett koalícióra.

Gyurcsány Ferenc önmagában is vállalhatatlan személy, de elég perverz gondolatnak tűnik, hogy miután ellene tüntettem, és a rendőrei megvertek, most együttműködnék vele.

A Trianon-emlékév leszavazása pedig megmutatta, hogy a parlamentben kik a hazaárulók, a becstelenek. A DK és a Fidesz egyetértett abban, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni. Most az a feladatunk, hogy ezt a hírt eljuttassuk a választókhoz.

Potenciális partnerként tartják számon az LMP-t. Most ott is egy tisztulási folyamat zajlik, Szél Bernadett mellett a liberális Szabó Szabolcs is elhagyta néhány hónap után a pártot.

A távozásával csökken a fék a közeledésben. Az LMP megalakulásától kezdve sok mindenben hasonlított a Jobbikhoz, még akkor is, ha más réteget akart megszólítani. A globalizmus kérdésében például ugyanazt tudnám elmondani, mint Schiffer András. Az LMP-re úgy tekintek, mint egy lehetséges segítőtársra, a parlamentben is lehetnek ilyen közös ügyek, és akár az önkormányzati választásokon is. De erről még korai beszélni, ezt még elnökségi szinten is át kell gondolni. A jelenlegi álláspontunk szerint országos együttműködés biztosan nem lesz. Most annyit kívánok nekik, hogy a belső szabályzatukat próbálják meg működőképessé tenni.

Az imént azt mondta, hogy van idő, de egy 1 év múlva ilyenkor már túl vagyunk a helyhatósági választásokon is.

A következő elnökségi üléseken világosan leszögezzük, hogy milyen elvek mentén lehet tárgyalni. Ez nagyon fontos, mert érezhető a zavar helyi szinten, és ezt nekünk tisztába kell tenni. Nem akarok belemenni a döntés megelőlegezésébe, amit fél év múlva felülvizsgálunk majd. Most inkább a kapuk résnyire nyitásáról beszélhetünk.

A Jobbik elnöke jelen pillanatban ki előtt csukná be ezt az ajtót?

A DK és az MSZP előtt, ez egyértelmű, ez olyan, mintha a Fidesszel fognánk össze. Az MSZP-ben bár vannak olyanok, akik most enyhébb, barátságosabb hangot ütnek meg, de ha ők nyerték volna meg a választásokat, szerintem a legtöbbje egészen másképp viselkedne. Ezt nem szabad elfelejteni.

Elképzelhetetlen, hogy egy MSZP logó a Jobbik logója mellett megjelenjen.

Mi Hazánk?

A Mi Hazánkkal jelenleg nincs mit foglalkozni, nincsen ereje, támogatottsága.

Közben elértünk a szovjet emlékműhöz.

Az ország egyik szégyene, hogy ez az emlékmű még mindig itt van a Szabadság téren. A Jobbik többször is kezdeményezte, hogy tárgyalások útján kerüljön egy olyan helyre, ahova illik. Ilyen szimbolikus ügyek mentén is ki fog kiállni a Jobbik, meg kell mutatni, hogy lehet cselekedni, nem kell mindig szolgalelkűnek lenni. A szolgalelkűség Oroszországgal szemben is értendő. Hiszen 30 éve nem volt hajlandó arra egyetlen egy magyar kormányzat sem, amit az egykori szovjet érdekszférába tartozott többi államban már megtettek, és ezeket az emlékműveket áthelyezték.

Az utcán a hangsúly az emberekkel való találkozásokon, és a figyelemfelhívó akciókon lesz. El kell mennünk a törvényesség határáig a következő időszakban. Meg kell szégyeníteni azokat, akik szétrabolják az országot, akik elveszik saját és gyermekeink jövőjét.

Bátrakká kel tenni az embereket, és ezt az október 23-ai rendezvényünkön is meg fogjuk mutatni.

A radikalizmusból amit mindenképpen meg kell tartani, vagy vissza kell abból hozni, az az utcai jelenlét, a határozott ellenállás az Orbán-szolgákkal szemben.

 

A fotókat Béli Balázs (Alfahír) készítette.

 

 

 

forrás: alfahir.hu

 




Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!




Kattints a hozzászóláshoz

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Legnépszerűbb

Az 1848-as szabadságharc idejében a bátor ifjak 12 követelésében az első (így legfontosabb) pont az volt, hogy ne legyen CENZÚRA.

Mi ennek eleget téve oldalunkról kiűzzük a cenzúrát és a híreket teljes formában ferdítés nélkül, annak eredetiségét megőrizve közöljük olvasóink felé.

Csatlakozz hozzánk!

Független hírek © 2018 Themetf

To Top