Nem fogja torzítani a 2014-ben alkalmazandó új választási rendszert, hogy nemcsak a vesztes képviselőjelölteket, de a győzteseket is kompenzálni szeretné a Fidesz – állította a szisztéma kidolgozásával megbízott Áder János 2011 októberében a Hvg.hu-nak. Azt mondta, olasz mintára vezetik be a győzteskompenzációt, vagyis azt, hogy nemcsak az egyéni választókerületükben vesztes jelöltekre adott voksok kerülnek fel töredékszavazatként a pártjuk országos listájára, hanem a győztesekre a mandátumszerzéshez szükségesen felül adott szavazatmennyiség is.
Hogy a jelenlegi államfő csak kisebbíteni akarta-e az innováció jelentőségét, vagy tényleg rosszul mérte fel annak hatását, nem tudni (a 2010-es Fidesz-győzelem mértékét ismerve az előbbi valószínű), de tény, hogy a 2011 decemberében elfogadott választási törvény újítása nélkül a Fidesz-KDNP-nek sem a 2014-es, sem a 2018-as választáson nem lett volna kétharmados többsége.
A Fidesz az április 8-ai választáson öt mandátumot köszönhetett a győzteskompenzációnak.
A mandátumkiosztás sajátossága folytán bár a külhoni kettős állampolgárok levélszavazatai önmagukban ezúttal nem eredményeztek képviselői helyet a kormányoldalnak, ha a győzteskompenzáció mellett a külhoniak szavazatait sem vesszük számításba, a Fidesz 42 helyett csak 35 listás mandátumot szerzett volna. (Erre jutott korábban a Political Capital elemzője is.)
2014-ben hat mandátum sorsa múlt csak a győzteskompenzáción, a Fidesz akkor 745 ezer töredékszavazatot szerzett vele, az idén pedig – magasabb részvétel mellett – több mint 910 ezret. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz április 8-án végül több mint négymillió listás és töredékszavazattal rendelkezett, miközben a listájára 2,6 millióan szavaztak belföldön, további 216 ezren a külhoni magyarok közül,
az 1,2 millió fideszes töredékszavazat háromnegyede viszont a győztes jelöltek után jött.
Arra viszont ma már kevesen emlékeznek, hogy a Fidesz a hatalomra jutása után még egészen másképp alakította volna át a választási rendszert. 2010 májusában a beterjesztett törvényjavaslatok között az egyik első a választási reform volt. Kósa Lajos, Navracsics Tibor és a közigazgatási tárca két államtitkára, Répássy Róbert és Rétvári Bence megtartotta volna az 1990 óta működő választási rendszer egyes elemeit:
- noha az országgyűlési választás az ő terveik szerint is egyfordulós lett volna (ha a részvétel az első körben meghaladja az 50 százalékot),
- a mandátumok több mint felét továbbra is listán osztották volna ki, ami az arányosságot szolgálta volna,
- és szó sem volt győzteskompenzációról.
Aránytalanul
Az 1990 óta hatályos választási rendszerben a 386 mandátumból 176-ot az egyéni választókerületekben, 152-t a területi listákról, 58-at az országos listákról osztottak ki – azaz a listás mandátumok aránya 55% volt. A 2010-es Fidesz-javaslat ezt az arányt hagyta volna meg. A parlament létszáma – illeszkedve a politikai osztály méretének csökkentéséről szóló ígérethez – 198 lett volna, 90 mandátumot osztottak volna ki egyéni körzetekben, 78-at az országos listákról, 30-at pedig az országosan összesített töredékszavazatok alapján, kompenzációként. Az indoklásban az is áll, hogy
a javaslat megtartja az 1989-es választási rendszer főbb elemeit, azaz a képviselők 45%-át, továbbra is egyéni választókerületben, 40%-át listán, és 15%-át töredékszavazatok alapján választanák.
választanák.
Az indítványból azonban nem lett törvény, másfél évig nem is foglalkozott a parlamenti szakbizottság, majd elutasította annak tárgyalását. A Fidesz-többség ugyanis 2011 decemberében egy sokkal aránytalanabb (a többségi elvet jobban érvényesítő) választási rendszert fogadott el, amelyben a mandátumok több mint felét az egyéni körzetekben osztják ki (a 199-ből 106-ot), és az egyéniben győztes jelöltek után is jár töredékszavazat.
A Navracsics-Répássy-Rétvári-Kósa négyes helyett Áder János kapott a megbízást az új verzió kidolgozására. Áder akkoriban európai parlamenti képviselő volt, ez a feladat volt az első lépés ahhoz, hogy visszatérjen a magyar politikába. (Áder viszonya a 2006-os választási vereség után romlott meg Orbánnal. Miután a konfliktus odáig fajult, hogy a Magyar Nemzetben egy álnéven megjelent cikk pártütéssel vádolta meg Ádert – pontosabban azzal, hogy az új pártot szervező Schmidt Mária körül csoportosuló társaság őt nézte ki annak vezetésére –, a volt frakcióvezető kivonult a magyar politikából, és bejelentette, hogy 2009-től az Európai Parlamentben akar dolgozni. A mosolyszünet enyhülését jelezte, amikor Orbán – Kövér László közbenjárására – Ádert bízta meg a választójogi és az igazságszolgáltatási reform előkészítésével. Végül Kövér ajánlotta államfőnek is barátját 2012-ben, maga helyett, miután Schmitt Pál belebukott plágiumügyébe.)
Áder János, a Fidesz európai parlamenti képviselője az Európai Unió törvényhozásának plenáris ülésén vesz részt Strasbourgban 2012-ben Fotó: Mathieu Cugnot / MTI/EP
Debrecen adta az ötletet
A 2010-es javaslat még azelőtt készült el, hogy a választáson kétharmados többséget szerző Fidesz berendezkedett volna a hatalomba – bár az egyfordulós rendszer az ellenzék megosztottsága miatt már akkor is kedvezett volna neki, ezt leszámítva akár az ellenzék támogatására is igényt tarthatott volna. Annál is inkább, mert a választási rendszerek legitimitását növeli, ha nem csupán egyetlen párt akaratát tükrözik. Az újragondolt változat viszont a győzteskompenzációval, a határon túliak szavazati jogával, a jelöltállítás megkönnyítésével és így a kamupártok elszaporodásával mind inkább a kormányoldal malmára hajtotta a vizet.
A 2010-es törvényjavaslat beterjesztői a 24.hu kérdésére azt mondták, már nem emlékeznek pontosan a nyolc évvel ezelőtti törvényjavaslat utóéletére, és konkrétan arra sem, hogy miért Áder feladata lett a „korrekció”. Azzal kapcsolatban viszont voltak emlékeik, hogyan lett a végül az általuk javasolt helyett elfogadott választási törvény része a győzteskompenzáció. Egyikük felidézte, hogy a Fideszben a kormányra kerülésük után a párt Debrecenben elért eredményei nyomán alakult ki az az igény, hogy a nagyobb arányú győzelmeket le kellene képezni a mandátumszerzésben.
Határozottan emlékszem, hogy mindig a debreceni választási eredményekre hivatkoztak, ahol a Fidesz rendre jócskán túlnyerte magát, a nagy győzelem mégis ugyanúgy egy mandátumot ért, mint ahol egy hajszálnyival nyert a jelöltünk
– mondta az egyik fideszes politikus.
Tény, hogy a Fidesz 2010-ben mindhárom debreceni körzetet 60 százalék feletti szavazataránnyal nyerte.
Az is árulkodó, hogy az Áder által idézett, a Fidesznek mintául szolgáló győzteskompenzációt az olasz alkotmánybíróság később alkotmányellenesnek minősítette, pedig ott a sorozatos kormányválságok miatt érthető igény volt az igény a stabilitásra, míg Magyarországon a legutóbbi választásokon már koalíciós kényszer sem volt, nemhogy kormányválság alakult volna ki a túlzott megosztottság miatt.
A magyar Alkotmánybíróság viszont nem talált kivetnivalót a győzteskompenzációban a 2014-es választás után, arra hivatkozva, hogy ez a megoldás „csak jelentős számú, a győztesre leadott töredékszavazat esetén eredményez mandátumot, ha pedig kicsi a különbség az első két jelölt között a kerületekben – vagyis kevés a prémiumhoz vezető töredékszavazat –, nem keletkezik többletmandátum”. Az Alkotmánybíróság ráadásul azt is megállapította, hogy alkotmányos lehetne egy tisztán többségi (azaz csak egyéni választókerületekre épülő) választási rendszer is, amelyhez képest „minden vegyes rendszer már arányosít”.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
