Sokan vannak még, akik emlékeznek még arra, hogy az egypárt rendszerben a párton belüli, egymással rivalizáló csoportok hogyan tettek egymásnak keresztbe, hogyan próbálták meg a másikat ellehetetleníteni. Ma, a dolgok lényegét tekintve, egypárt rendszer van, hiszen a kialakított közjogi struktúrában az ellenzéknek semmilyen eszköze, befolyása sincs a folyamatokra. A Fidesz pedig egyre inkább kezdi felvenni azt a működési és viselkedési formát, amelyet valamikor -külső ellenfél híján- az MSZMP is folytatott.
Dés László az ÉS-ben írt cikkében írja azt, hogy szerinte ma egy Magyar Idők-cikk ugyanazt jelenti, „amit annak idején, a hatvanas–hetvenes években egy Népszabadság-cikk, mondjuk Konrád György ellen. Kilövési parancsot. Érdekes, hogy ma ugyanúgy Konrád György (is) céltábla, mint negyven–ötven éve. Ez többet mond erről az egész rendszerről, mint bármi más.”
A kilövési parancs pedig megérkezett, úgy ahogy azt kell, listával, nevekkel. Nem is akárkitől jött a cikknek álcázott utasítás, a “szerző” Szakács Árpád ugyanis Mészáros Lőrinc vidéki laphálózatának főszerkesztője. Nos, Szakács nem fukarkodott a kritikával, hiszen nem csak a hazai művészeti életet mételyező “balliberális holdudvar” szereplőit sorolja fel, de az őket támogató, elvileg NER kompatibilis intézményeket, szervezeteket.
Megkapja a magáét az MTI, mert beszámol Péterfy Bori, Budapest Bár és Presser Gábor koncertjéről, de elhallgatja a nemzeti rockot -jelentsen ez bármit is- képviselő Hungarica új lemezének megjelenése. A Petőfi rádió pedig egyszerűen semmi más, mint aki jogdíjakkal tömi tele a cikkben folyamatosan visszatérő kifejezés, a “balliberális holdudvar” szereplőit.
Megkapja a magáét a Líra & Lant, a Libri, és a Bookline könyvkiadó és terjesztő cég is, az épelméjűség határát súrolja, amikor már Bogyó és Babóca is a NER ellenségévé válhat. A színházi világ szabadelvű mocskát azt hiszem nem is kell ecsetelnem. A Magyar Tudományos Akadémia sem ússza meg, hiszen “társadalomtudományi részlegeit a balliberális ideológia tartja megszállva. Több mint hetven éve ugyanazt a rendszert működtetik, mint amiért küzdöttek a kommunista diktatúrában.” Ez azért szép, summás vélemény, valószínűleg az agylágyulás egy bizonyos fokát jelzi.
Nem marad ki a sorból a Balassi intézet a, Magyar Művészeti Akadémia, és a Petőfi Irodalmi Múzeum, illetve személyesen annak vezetője Prőhle Gergely sem, aki mindhárom Orbán-kormányban államtitkári vagy helyettes államtitkári funkciót töltött be, civilben pedig a magyar evangélikus egyház világi vezetője. Nem tűnik egy baloldali elhajlónak, ám a cikk írójának erről gyökeresen más a véleménye: „Prőhle főigazgató úr műhelyében ugyanis tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók. És Prőhle úr fizeti a számlát, természetesen nem a saját zsebéből, hanem a magyar adófizetők pénzéből.”
A Magyar Idők hasábjain négy részes cikksorozat az elmúlt idők egyik leggyalázatosabb írása. Nem csak a lassan-lassan megszokott listázása és a közéletben aktív és azzal mit sem törődő művészek összemosása miatt, de főképp azért mert megmutatja a NER-nek, mint minden diktatúrának az őrületét, amikor az már felfalja minden gyermekét, aki a normalitásból bármilyen kis szeletet is meg akar tartani.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
