Az elmúlt években a kormány és az MNB csapágyasra hajtotta a magyar gazdaság növekedését, ám a beáramló, évi ezermilliárd forintos uniós támogatások ellenére a magyar gazdaság lemaradása nőtt a versenytársakéhoz képest. A rendszerváltás óta ez már a második elvesztegetett évtized lehet Magyarország számára.
A magyar gazdaság növekedése csúcsra jutott idén: az első félévben a GDP 4,8 százalékkal bővült, ami évtizedes rekord, ilyen adatokat legutóbb 2002-2005 között láthattunk. A mértékadó gazdasági előrejelzések szerint a fejlődés jövőre – az idei 4 százalék feletti szintről – 3 százalék közelébe bukik, majd a hajtómotorok leállásával ez tovább csökkenhet. A magyar gazdasági növekedést – főleg az utóbbi 2-3 évben – három fő tényező hajtotta: beruházási oldalról az uniós pénzek kormányzat által erőltetett elköltése, az MNB extra-laza monetáris politikája nyomán felfutó hitelezés, valamint a bérek gyors emelkedése, ami a fogyasztást pörgeti. Mindehhez támogató hátteret biztosított a világgazdasági konjunktúra.
Ebben a környezetben sikerült az említett 4,8 százalékos fejlődési produkciót összerakni az idei második negyedévben. A kormány elképzelése az volt, hogy a 2016-2019 között elköltött uniós pénzekkel, illetve a csaknem 30 százalékos átlagos reálbér-növekedéssel olyan tartós növekedési pályára állítsa a magyar gazdaságot, amely az uniós támogatások 2020 utánra prognosztizált jelentős mérséklődése után sem törik meg.
Az előrejelzések többsége szerint a fejlődés 2020 után rendkívül bizonytalan – a kutatók többsége nem is foglalkozik 2019-et követő prognózisokkal. A kormány ezt nem teheti meg, épp ezért a tavasszal készült konvergencia programjában vonalzóval húzta meg a 2022-ig tartó növekedési pályát – rendre 4,1 százalék körüli fejlődést jósolva. Az MNB 2020-ig adott előrejelzést, ám a kormány 4,1 százalékával szemben 2019-re 3,5, 2020-ra pedig 3 százalékos növekedést prognosztizált. Ezzel szemben a Reuters elemzői konszenzusa 2019-re 3,4 százalékos növekedést jelzett, 2020-ra pedig már ők sem adtak előrejelzést – vagyis a folytatást komoly kockázatok övezik.
Homályos a magyar gazdaság jövője
A második Orbán-kormány immár kilencedik éve kormányoz, ám csak mostanra jutottak el oda, hogy a versenyképesség növelésével foglalkozzanak, annak ellenére, hogy az elmúlt éveket pont erre kellett/lehetett volna felhasználni. A költségvetésben ugyanis az évente több száz/ezer milliárd forintos nagyságrendű uniós forrásokból – megfelelő program elkészítése után – az oktatás, az egészségügy, a szociális és az adórendszer átalakítását el lehetett volna érni annak érdekében, hogy a magyar gazdaság fejlődése fenntartható pályára álljon.
Ezzel szemben Varga Mihály pénzügyminiszter a napokban épp arról beszélt egy gyárüzem avatásán, hogy a Magyarország előtt álló legfontosabb kihívások egyike a versenyképességi kihívás, ezért a kormány olyan lépéseket tesz az adózás, a béremelések, a szakképzés és a beruházások támogatása terén, amelyek hozzájárulnak a vállalatok hatékonyságának és piacképességének emeléséhez. A PM vezetésével ugyan működik egy Versenyképességi Tanács, amely legutóbbi, júliusi ülésén addig jutott el, hogy megtárgyalta az MNB 180 pontos javaslatát és – az azzal jó pár ponton szöges ellentétben álló – innovációs és technológiai minisztériumi javaslatot.
Varga Mihály a július eleji tanácskozáson a nyár végére ígérte a két program szintetizálást – ám eddig ez elmaradt. Az MNB 180 pontos csomagjában az egészségügy, az oktatás, az adórendszer, a gazdaság és a közigazgatás digitalizációja terén tett olyan javaslatokat, amelyek kidolgozása és bevezetése több év munkájába kerülne, ám a kormány még odáig sem jutott el, hogy a saját anyagaikat szintetizálja.
A múltra sem lehetünk túl büszkék
A magyar gazdaság középtávú fejlődését komoly kockázatok övezik, a másik probléma, hogy a múlt sem túl fényes. Az elmúlt nyolc évben a magyar gazdaság nem tudta fokozni felzárkózást az Európai Unióhoz, a sokszor rosszabb társadalmi/gazdasági helyzetből induló konkurens országok elhúztak Magyarország mellett.
Ma már nemcsak a V4 országok között utolsó Magyarország, de az ex-szovjet Balti államok is fejlettebbek nálunk.
Az Eurostat adatai szerint míg 2010-ben az egy főre jutó magyar GDP (bruttó hazai termék) az uniós átlag 65 százaléka volt, addig 2017-ben a 68 százaléka – vagyis nyolc év alatt 3 százalékponttal zárkóztunk fel. Az Eurostat ezeket az adatokat az árfolyam-ingadozásokat kiszűrve, vásárlóerő-paritáson számolja. Mindeközben Csehország 83 százalékról 89 százalékra emelte az egy főre jutó GDP-jét. Szlovákia ugyan csak 3 és Szlovénia is csupán 2 százalékponttal növelte fejlettségét, ám jóval magasabb szinten álltak már 2010-ben is a magyarországi 65 százaléknál.
Mindeközben Románia az egy főre jutó GDP-jét 51-ről 63 százalékra emelte – így ha valóban kitart a román gazdaság lendülete, akkor egy-két éven belül elérheti a magyar szintet. A 2018-as magyar adatok – az Európában gyorsnak számító 4 százalék feletti növekedéssel – minden bizonnyal javítani fognak a képen, de ez is csak arra lesz elég, hogy további 1-2 százalékponttal növelje a felzárkózási sebességet. Ezek a számok arra utalnak, hogy az elmúlt nyolc évben a magyar gazdaság nem tudta hatékonyan felhasználni az uniós támogatásokat, szemben például a Balti államokkal, vagy akár Romániával, amely jóval gyorsabb fejlődési pályát járt be, mint Magyarország. Így úgy tűnik, hogy a 2000-es évek után sorban a második évezredet is elvesztegette Magyarország az uniós felzárkózásra.
forrás: zoom.hu
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
