Orbán Viktor nevét ma a világban többen ismerik, mint egykor Puskás Ferencét – így foglalja össze Tölgyessy Péter az Orbán-rendszer lényegét, illetve a rendszer Nyugathoz való viszonyát. Ugyanis Orbán személye „a Nyugat régi rendje elleni kihívás egyik legerőteljesebb szimbóluma”.
A magyarországi rendszerváltás harmincadik évfordulójára Tölgyessy Péter alkotmányjogász interjút adott az Ellensúly című folyóiratnak, amit az Ökopolisz Alapítvány, az LMP pártalapítványa ad ki. A terjedelmes interjúban Tölgyessy Péter a harminc éve tartó Nyugat felé tartó út jelen állapotáról azt mondta:
Magyarország közeledése a Nyugat civilizációjához ismét elakadt. Válaszul újfent előjöttek az elérhetetlen mintát vágyakozva gyűlölő, évszázados szenvedélyek.
A 2002-ben érkező MSZP–SZDSZ-kormányzásról azt mondta az alkotmányjogász az interjúban, hogy akkor a honi parlamentarizmus problémamegoldó képessége tovább gyengült, az új magyar többpártrendszer „hamarosan rossz, önmaga alapjai ellen forduló demokrácia lett”.
A 2010-es változásokkal kapcsolatban pedig úgy fogalmazott: akkor a 89-es nyugatos konszenzust többé vagy kevésbé tagadó pártok jutottak be az Országgyűlésbe. „A kétharmados győztes pedig belevágott az eleve nem szeretett, gazdasági felzárkózást nemigen hozó, zavaros demokráciát leváltó második rendszerváltoztatása végrehajtásába, a 89-es nyugatos intézményeitől nyíltan elforduló Orbán-rendszer módszeres felépítésébe.”
A jogász-politológus, rendszerváltásban aktív szerepet vállaló, de a politikától 2006-ban visszavonult Tölgyessy a magyar rendszerváltással kapcsolatban azt mondta: kezdettől volt egyfajta általános sikertelenségérzet ezzel kapcsolatban.
Harminc esztendő múltán főleg 1989 kudarcközpontú értelmezése látszik.
Sokan sok helyen feltették már a kérdést, mitől ez a kudarc, miért nem értük utol Ausztriát. Az alkotmányjogász úgy fogalmazott most, hogy azt, ezért ki a felelős, építően nem lehet elővenni, a felelősségkutatás túlsúlya pedig „tovább szaporítja a magyar közvélemény orientációzavarait”. Saját bevallása szerint kissé leegyszerűsítve, de azt is mondhatná, hogy 1989-ben a történelem az egyik kezével váratlanul kinyitott előttünk egy kaput, amelyet a másik kezével rögvest be is zárt.Kicsivel több mint húsz évre rá, 2010-ben megérkezett a kétharmad, „2010 új rezsimalapítóit kifejezetten segíti a maguk rendszerváltásának igazolásában, hogy ennyi irányból támadják a 89-es intézményeket. (…) 1989 volt a balfogás, a súlyosan félresiklott ’liberális’, nyugatos próbálkozás – ehhez már csak annyit kell hozzátenniük, hogy most viszont a Fidesz jóvoltából az ország végre visszatérőben van önmagához. A többség által különböző okokból, de egyformán hibásnak gondolt kezdet után az Orbán-rendszer akaratából az emberek végre visszafordulhattak a magyar állam történelmi otthonosságához, igazi nemzeti gyökereinkhez.”
Ha rendszerváltás, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a Kádár-rendszer iránti nosztalgia mellett sem, erre Tölgyessy azt mondta, ennek oka az, hogy sajnos egyszerűen rettenetes száz év van mögöttünk.
Szóba kerültek az ellenzéki pártok is, méghozzá úgy, hogy a Fidesz kivételével a legtöbb eltűnt mára, „a még 2010 után is elpusztíthatatlannak látszó MSZP mostanra csupán árnyéka hajdani önmagának. A Fideszt viszont megtartotta a változó körülményekhez történő pragmatikus igazodás, valamint Orbán Viktor kezdettől munkáló rendkívüli eredményorientáltsága és társadalomismerete.
Harminc esztendő alatt a párt igencsak távol került indulása harsány nyugatos elkötelezettségétől. A Fidesz eredetileg az eminens diák tankönyvszerű mindent jobban tudásával követelte a nyugatos minták hazai megvalósítását.”
De vajon korszakos hiba vagy a politikai siker receptje, ha Magyarország lemond a Nyugathoz való felzárkózás igényéről? – ez a beszélgetés utolsó kérdése, egyben visszatérés a kiindulóponthoz is. Tölgyessy szerint Orbán
már akkor is a nyugatos modell válságát megelőlegezve cselekedett, amikor abból még igen kevés látszott.
Kifejtette, Magyarország az elmúlt száz évben már háromszor került frontálisan szembe a Nyugat magországaival (a két világháborúban, majd a szovjet zóna részeként), míg most negyedjére, „csaknem minden kényszer nélkül döntött a miniszterelnök a nyugatos megoldásoktól való elfordulás mellett. Ami rendkívüli személyes felelősség vállalását jelenti a nemzet jövőjét illetően.”
Úgy véli, újabb korszakváltás előtt áll a világ, nem látni előre, pontosan mit hoz a jövő, az sem kizárható, hogy tényleg itt a Nyugat alkonya. Az alkotmányjogász az interjú végén úgy fogalmazott:
Orbán Viktor nevét ma a világ alighanem inkább ismeri, mint valamikor Puskás Öcsiét. Személye a Nyugat régi rendje elleni kihívás egyik legerőteljesebb szimbóluma. Általa a magyar politikai elit ismét bebizonyította kivételes rendszerteremtő innovatív teljesítményét. Csakhogy a magyar miniszterelnök eddig háromszoros kétharmados parlamenti többsége utóbb könnyen bizonyulhat az országot veszélyesen félrevivő átmeneti diadalmenetnek. Amit csak egy újabb rendszerváltás hozhat ismét egyenesbe.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
