Human Rights Watch: életeket veszélyeztetnek a magyar egészségügy hiányosságai

A riport kiemeli: a hiányosságok emberéleteket sodornak veszélybe.

A Human Rights Watch az állami kórházakban meglehetősen rossz körülményeket talált: hiányzik a szappan, a kézfertőtlenítő, a helyiségek nincsenek megfelelően takarítva, hiányos az egészségügyi dolgozók és betegek megfelelő higiéniai ellátmánya és személyi védőfelszerelése. Nincs elegendő egyágyas szoba a fertőzésgyanús vagy igazoltan fertőzött betegek elkülönítésére. A kórokozók mikrobiológiai vizsgálatai nem kielégítőek, sokat kell várni az eredményre. Hiányoznak a kórházi fertőzésekkel, illetve az azokból fakadó halálesetekkel kapcsolatos megbízható adatok és statisztikák.

“Az embereknek nem lenne szabad attól tartaniuk, hogy ha kórházba kerülnek, még betegebbek lesznek. (…) Bár úgy tűnik, hogy Magyarországot nem sújtotta olyan erővel a járvány, mint más európai országokat, a vírus nem tűnt el és a magyar hatóságoknak sürgős reformokat és beruházásokat kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy a betegeket és egészségügyi dolgozókat megvédjék a fertőzéstől vagy az esetleges halálesetektől.” – Tom Porteous, programigazgató-helyettes, Human Rights Watch

“A hivatalos statisztikák nem a valóságot tükrözik”

2019 májusa és 2020 júliusa között a Human Rights Watch 24 olyan, betegséget túlélővel, valamint elhunyt beteg rokonával készített interjút, aki vagy akinek a rokona az elmúlt években kórházi kezelés alatt fertőződött meg. A betegek közül hatan meghaltak. A HRW által rögzített személyes történetek mindegyike a közegészségügyi rendszer hiányosságairól tanúskodik, azokról a gyenge pontokról, amelyeken csak rontott a járvány.

A 2018. évi hivatalos statisztikák szerint a kórházi fertőzések száma 15 151, ebből 541 halállal végződött. A valódi szám azonban valószínűsíthetően ennél sokkal, de sokkal magasabb.

A koronavírus-járvány terjedéséhez a magyar kórházak hiányosságai is hozzájárulhattak. Az állami tisztifőorvos tájékoztatása szerint július 12-ig 1062 beteg fertőződött meg kórházakban koronavírussal, közülük 260 beteg meghalt. Ez azt jelenti, hogy a WHO-nak július 15-ig Magyarországról jelentett 4 263 fertőzött eset és 595 haláleset 25 százaléka kórházban szerzett koronavírus eset volt és a kórházban szerzett koronavírus-fertőzések csaknem fele halállal végződött. Más közép-európai országokhoz hasonlóan, Magyarország hivatalos koronavírus-fertőzöttségi rátája viszonylag alacsony az EU többi részéhez képest.

“Az egészséghez való jog az, ami sérül”

A Human Rights Watch által feltártak azt mutatják, hogy a magyar kormány nem tartja be a betegek és az egészségügyi dolgozók egészséghez való jogával kapcsolatos nemzetközi jog által előírt kötelezettségeit. Az egészséghez való jog kapcsán a kormányoknak biztosítaniuk kell a megfelelő higiéniai, egészséges munka- és környezeti feltételeket, valamint megfelelő intézkedéseket kell tenniük a betegségek megelőzése, kezelése és leküzdése érdekében.

Orvosok számoltak be személyi védőeszközök beszerzésének nehézségeiről, valamint a koronavírus-járvánnyal fertőzöttgyanús esetek kezelésével kapcsolatos iránymutatások és eljárások zavarairól. Orvosok és egészségügyi szakértők szerint a koronavírus szűrési kapacitása korlátozott, az emberek szűrése pedig nehézkes volt, ráadásul a fertőzésgyanús és megerősítetten fertőzött koronavírusos betegek nem voltak a kórházakban mindig megfelelőképpen elkülönítve.

Az első koronavírus eseteket március közepén erősítették meg budapesti külföldi hallgatók körében, akiket egy fővárosi kórházban helyeztek karanténba. A Human Rights Watch interjút készített egyikükkel, aki a távolságtartás és az elkülönítés teljes hiányáról beszélt. Elmondta, hogy a mentőbe több más beteggel együtt helyezték, majd a kórházban két másik idegen emberrel volt egy szobában azt megelőzően, hogy megállapították végül a fertőzöttségüket.

Kiugróan sok egészségügyi dolgozó fertőződött meg

A megfelelő személyi védőfelszerelés és a személyzet megfelelő képzésének és iránymutatásokkal való ellátottságának hiánya valószínűleg mind hozzájárult az egészségügyi dolgozók körében kimutatott magas koronavírus-fertőzöttségi számhoz. A kormány koronavírus Operatív Törzsétől kapott tájékoztatása szerint május végén 576 egészségügyi dolgozó tesztje volt pozitív – az összes ismert eset 14.8 százaléka. A kormányzati hatóságoknak össze kellene gyűjteniük és nyilvánosságra kellene hozniuk az egészségügyi dolgozók fertőzéseire és haláleseteire vonatkozó bontott adatokat – hangsúlyozza a Human Rights Watch.

“Krónikusan alulfinanszírozott egészségügy”

“A magyar közegészségügyi rendszer évtizedek óta diszfunkcionális. Orbán Viktor miniszterelnök tízéves hivatali ideje alatt a közegészségügyet nem tekintették prioritásnak, jelzi ezt az is, hogy a bruttó hazai termék (GDP) csupán 5 százalékát fordították rá.” – áll a HRW riportjában. A WHO 2019. évi jelentése szerint Magyarország 2016. évi közegészségügyi kiadásai a GDP 4.9 százalékát tették ki, szemben az EU 7.8 százalékos átlagával. A WHO szerint a magyar egészségügyi rendszer “krónikusan alulfinanszírozott“, mivel 2017-ben a közfinanszírozott rész csupán a teljes kiadások kétharmadát érte el. A magyarok zsebből kifizetett egészségügyi kiadásai ugyanakkor körülbelül 27 százalékot tettek ki, mely jóval meghaladja az EU átlagos 16 százalékát.

Ágyfelszabadítások, kórházkiürítések

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma április 7-i rendelkezése alapján az állami kórházak igazgatóinak országos szinten 36 000 ágyat kellett felszabadítaniuk a potenciális koronavírusos betegek számára. Ennek eredményeként koronavírusban ugyan nem szenvedő, ámde kórházi ellátást igénylő betegeket bocsátottak el úgy, hogy megfelelő alternatív ellátást számukra nem nyújtottak, másoknak pedig már megtelt szobákat kellett megosztaniuk más betegekkel.

Május végén egy olyan esetben, amikor a hatóságok azt állították a betegnek, hogy potenciális koronavírusos betegeknek készítenek elő helyet, hét gyermeket és hét felnőttet egy távolságtartást lehetetlenné tevő szobába zsúfoltak, ugyanakkor legalább négy szoba egy gyermekek számára létesített kórház osztályán üresen állt. A Human Rights Watch hasonló eseteket dokumentált olyan esetekben is, amikor kórházi fertőzésgyanús betegeket nem megfelelően különítettek el.

“A kormányok kötelesek megvédeni a fertőzésektől az egészségügyi intézményekben dolgozókat és betegeket, valamint egészségügyi tájékoztatást, megfelelő védőruházatot és felszerelést kell biztosítaniuk a fertőzés kockázatának minimalizálása érdekében” – áll a Human Rights Watch jelentésében.

“A magyar kormánynak sürgősen rendelkeznie kellene azokról a szükséges pénzeszközökről és forrásokról, melyek lehetővé teszik azt, hogy a közegészségügyi intézmények megfelelő felszereléssel, ellátmánnyal, személyzettel tudják biztosítani a legmagasabb szintű ellátást. Javítania kell az egészségügyi intézmények felügyeleti rendszerén, valamint az egészségügyi intézmények higiéniával, fertőzés-ellenőrzéssel és fertőzésekről való jelentéstételi kötelezettséggel kapcsolatos rendeletek betartásának felügyeleti rendszerén.”

“A kormánynak rendszeresen és átlátható módon, régiókra, településekre, kórházakra, életkor és nem szerint lebontva nyilvánosságra kellene hoznia a kórházi fertőzésekre és halálesetekre, valamint a koronavírus-fertőzésekre és halálesetekre vonatkozó adatokat, továbbá meg kellene erősítenie az esetek nyilvántartásának és jelentésének felügyeleti rendszerét.”

“Üresen cseng a magyar miniszterelnök minden olyan állítása, amely szerint a magyarokat védi akkor, amikor kormánya hagyja a kórházakat összeomlani, arra kényszeríti a betegeket, hogy a kórházba saját szappanukat vigyék be, és egyes esetekben még az ellátástól is megfosztja őket.” – Tom Porteous, programigazgató-helyettes, Human Rights Watch

A HRW jelentése arra is kitér, hogy a magyar közegészségügyi rendszerben 2010 óta eszközölt változtatások az egészségügyi intézmények független ellenőrzésének, valamint az egészségügyi szakma minőségellenőrzési rendszerének gyengülését eredményezték.

Az Orbán kormány a korábbi Egészségügyi Minisztériumot beolvasztotta az Emberi Erőforrások Minisztériumába, mely egyebek mellett a kultúráért, a sportért, az oktatásért, a szociális politikáért, valamint az egészségügyi ellátásért is felelős. A kormány feloszlatta vagy másokkal helyettesítette azokat a korábbi független intézményeket – így például az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot –, melyeknek az volt a feladata, hogy a közegészségügyet és a járványbiztonsági kérdéseket felügyeljék és ellenőrizzék.

Falus Ferenc, Magyarország korábbi tisztifőorvosa azt erősítette meg a Human Rights Watch-nak, hogy a közegészségügyi rendszer helyi szintről való állami központosítása jelentősen aláásta a minőségi ellátásban a fékek és egyensúlyok rendszerét. Problémát jelent az, hogy az ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusok nem függetlenek egymástól.”

A közegészségügyi rendszer hiányosságainak nem kezelése, ideértve az alulfinanszírozást és a létszámhiányt, a betegeket kórházi fertőzések egyébként megelőzhető kockázatának teszi ki. Egy vezető magyar emberi jogi szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), valamint több orvosszakértő egyaránt arról tájékoztatta a Human Rights Watch-ot, hogy hiányzik annak is a független ellenőrzése, hogy a kórházak milyen mértékben és hogyan vizsgálják meg és jelentik a kórházi fertőzéseket.

Nehéz megbízható és világos hivatalos adatokat szerezni. A kormány csupán 2019. novemberében tette közzé az egyébként megkérdőjelezhető 2018. évi adatokat, és azt is csak a Kúria TASZ perben hozott júniusi döntését követően. Hegedűs Zsolt ortopéd sebész és kórházi fertőzések szakértője a Human Rights Watch-nak elmondta, hogy még az egészségügyben dolgozó szakértőknek is komoly feladat a kormány statisztikai adatainak értelmezése, mely nehezen érthető kifejezéseket és táblázatokat használ.

Beszédes beszámolók

A Human Rights Watch által megkérdezettek elmondták, hogy az állami kórházakban való tartózkodásuk során hiányoztak az alapvető egészségügyi cikkek, “bevett szokásnak számít“, hogy nekik, vagy családtagjaiknak kellett szappant, fertőtlenítőszereket és tisztítószereket bevinniük.

Egy 19 éves nő, Mária tavaly májusban szült egy budapesti kórházban, ahol a szülés után kórházi fertőzést kapott. Az első műtétnél elfertőződött a sebe, ezért újabb operációra volt szükség. Ezután az orvos azt mondta, hogy klebsiella baktériummal fertőződött meg.

“A takarítónő ugyanazt a mocskos felmosórongyot húzta végig az összes szobán és ugyanazzal a ronggyal törölte le az éjjeliszekrényeket, mint amit a szobákhoz tartozó fürdőszobákban használt. Az ápolónők azt is elmondták nekünk, hogy az egyszer használatos cikkeket sterilizálniuk kell és újra fel kell használniuk, mivel a kórházban nincs belőlük elég ahhoz, hogy mindenkinek jusson.” – Mária, 19 éves

Réka 56 éves élettársa egy budapesti kórház belgyógyászati osztályán elvégzett műtét után kapott Clostridium difficile baktériumfertőzést, melybe 2015-ben belehalt. Réka szerint a nyolc beteg által együtt használt vizesblokk körülményei nem voltak higiénikusask.

A baktérium emberi érintkezés útján terjed azáltal, hogy az emberek nem mosnak kezet vagy azáltal, hogy szennyezett felületeket nem tisztítanak megfelelően.

“A “takarító” ugyanazt a koszos felmosót és rongyot használta a felületes takarításához és így az egyik szobából a másikba cipelte a baktériumokat. Amikor panaszkodtam a takarításra, fogta a WC kefét és elkezdte vele súrolni a fürdőszobacsempéket. Soha nem láttam azt, hogy a takarító személyzet fertőtlenítette volna a fogantyúkat, a kilincseket.

A folyosón két WC volt, az egyik a nők, a másik a férfiak részére, mindkettőben két WC fülke volt, melyek közül az egyikre az volt kiírva “Clostridium”. Mivel ellenben az a WC, melynek ajtajára semmi nem volt kiírva, élettársa kórházban tartózkodásának egész ideje alatt széklettel volt eltömődve, mind a betegek, mind pedig a látogatók kénytelenek voltak azt a WC-t használni, melynek ajtajára “Clostridium” volt kiírva. A WC-ben soha nem volt se kézszappan, se kézfertőtlenítő.” – Réka

A 37 éves Linda Miskolc kórházában hozta világra koraszülött kisfiát 2013 augusztusában. A gyermek a kórházban szerzett Klebsiella baktériumfertőzést, melybe négy napos korában bele is halt.

A rendőrségi jelentés szerint a halál oka a fertőzések megelőzését szolgáló higiéniai körülmények hiánya, valamint a rosszul működő orvosi felszerelés kombinációja volt.

“Nagyon meleg volt, majd’ 40 fok. A légkondicionáló nem működött. A koraszülött osztály összes ablaka nyitva volt, kívül pedig egy terasz volt, ahol az egészségügyi dolgozók dohányoztak. Az ápolónők semmilyen védőfelszerelést nem használtak, nem láttam, hogy kezet mostak volna és néhányuknak hosszú műkörme is volt. Amint azt az elvégzett rendőrségi nyomozás megállapította, az inkubátorok sem működtek megfelelően, az ápolónők nyitva hagyták emiatt az inkubátorok ajtaját, ezzel teljesen védtelenül hagyva a kisfiamat. Amikor feljelentést tettünk a rendőrségen orvosi műhiba miatt, csak akkor értesültünk arról, hogy nyolc másik gyermek is meghalt az alatt a négy nap alatt augusztusban.” – Linda, 37

A Human Rights Watch által dokumentált egyes esetekben az áldozatok szerint annak ellenére semmilyen vizsgálatot nem végeztek el, hogy a kórházi fertőzés tünetei nyilvánvalóak voltak.

A Szociális Jogok Európai Bizottsága egy olyan nyilatkozatot adott ki, melyben világjárvány idejére az egészségvédelemhez való joggal kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy “minden lehetséges intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy megfelelő számú egészségügyi szakembert alkalmazzanak, valamint azért, hogy a munkakörülményeik egészségesek és biztonságosak legyenek…. Ez magában foglalja a szükséges személyes védelmi eszközöket is.”

Forrás: forrás | Human Rights Watch + Heinrich Böll Stiftung + TASZ / Euronews