Politikai csatatérre vált nyárra a Balaton. A frontvonalak a fizetős és a szabadstrandok, a gazdag és a szegény vendégek között húzódnak. Eközben aggodalmat kelt a fideszes érdekkörök gátlástalan terjeszkedése is. A kérdés: maradt még hely az egyszerű honpolgároknak a magyar tenger mellett?
Népszavazással szeretne az élővizek partjain helyet hagyni a szabadstrandoknak az MSZP. A párt még kérdést is benyújtott a témában, de a sorsáról aligha lehetnek kétségeink. A Momentum eközben az általa fideszesnek vélt érdekkörök tulajdonában lévő helyszíneken akciózik és aláírásokat gyűjt. Nem maradhatott ki a kormányoldal sem: Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő Zánkára utazott, hogy a nagy ívű szabadstrand-projektről beszéljen. Az állami tévé egyik híradójában pedig azt igyekeztek bizonygatni, mennyi ingyenes strand várja az érdeklődőket. Egy biztos: évről évre csökkennek azok a helyek, ahol belépődíj nélkül hűsölhetünk. Ez a szám jelenleg mindössze negyvenhét.
A listát átböngészve elsőre feltűnik az aránytalanság, a déli parton sokkal nagyobb arányban vannak ilyen fürdőhelyek, mint az északin. (Siófokon vagy éppen Balatonbogláron például hét szabadstrand van.) Ez elsősorban a földrajzi és természeti adottságokkal magyarázható – érvelt a 168 Órának Lombár Gábor, a tóparti önkormányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség elnöke. Lombár – aki egyben Balatonfenyves polgármestere is – azt mondta, az északi part nem annyira beépített, kevesebb település van, emiatt pedig a strandok is inkább egy helyre koncentrálódnak. Az utóbbi szakaszon sokkal több a nádas és az érintetlen vízparti terület, a déli oldal szinte végig beépített. Emiatt strandolási lehetőségből is több van mind a két fajtából. Megjegyezte,
van szándék arra, hogy meghagyják az emberi beavatkozástól mentes, természetes élőhelyeket, és ne rendeljenek alá mindent az idegenforgalmi érdekeknek.
Amit már mi teszünk hozzá: a strandválasztás történhet a pénztárca vastagsága vagy éppen az ízlés alapján. Az biztos, aki belépőjegyet vált, csak a vízbe mehet be, az egyéb szolgáltatásokért külön kell fizetnie. Maga a jegy – noha igyekeznek mindenfelé kezdeményeket adni – egy családnak több ezer forint kiadást jelent naponta. Ha pedig nem hűtőtáskával érkezik valaki, akkor csillagászati áron ihat meg egy pohár sört vagy ehet sokszor kétes minőségű fogásokat. És bár a legtöbb strandon sok harapni- és innivalót kínáló vendéglátóipari egység található, különös módon mindnél hosszú sorok állnak. Vannak helyek, ahol a legkisebbekre is gondolnak – ugrálóvár vagy éppen gyermekműsorok szórakoztatják a nagyérdeműt, természetesen gyakran külön térítés ellenében.
Kétséget kizáróan nem csak a belépőjegyek jelentette bevételek azok, amelyek a strandok fizetőssé tételére csábítják az önkormányzatokat. A már említett kereskedelmi egységek is alighanem szép summát hoznak egy-egy településnek. Ne feledjük, szezonális jelenségről beszélünk, mivel a nyár végével ezeken a helyeken alig van mozgás. Logikus és érthető, ha egy tóparti önkormányzat egy ilyen időszakban szeretné jelentősen növelni a kasszájába befolyó összeget.
A belépődíj nem minden esetben tűnik öncélú nyerészkedésnek.
Lombár Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy vannak olyan települések, ahol belépőjegy hiányában nem biztos, hogy fenn tudnák tartani a strandot. A magas színvonalat – ha ugyan a mostani helyzet annak tekinthető – csak a megfelelő bevételek tudják garantálni. A Balatoni Szövetség elnöke utalt rá, egy többhektáros, kilométer hosszú partszakasz fenntartása borzalmasan sokba kerül. Ehhez pedig forrást kell találni. Balatonfenyvesen ugyan nem kell fizetni sehol sem, viszont azt a megoldást választották, hogy fizetőssé tették a parkolást. Hozzátette, nem is tervezik, hogy pénzt kérjenek a strandolásért.
„Igyekszünk megőrizni azt a feelinget, amit az elődeink ránk hagytak”
– fogalmazott.
A költségek kigazdálkodása alighanem még nehezebb lesz a jövőben, mivel a kormányzat folyamatosan forrásokat von el az önkormányzatoktól, amelyek így kénytelenek lesznek máshonnan előteremteni a működtetés anyagi fedezetét.
Kérdés persze, hogy mennyire tud ellenállni egy önkormányzat a különféle lobbierőknek, ha megjelennek egy településen.
A közelmúltban több tóparti falu vezetője mondott le látszólag váratlanul, minden előzmény nélkül. Balatonszemes egyébként kormánypárti polgármestere indoklásul a következőket írta: „Nem arra vállalkoztam, ami ma Balatonszemesen folyik. Én nem harcba és csatába indultam. Van, akinek ez az élete, nekem nem. Nem támogathatom azt, hogy a településünket egyes személyek állandóan lejáratni kívánják mindenki előtt.”
Balassa Balázs, Szigliget ugyancsak nemrégiben távozó polgármestere már nyíltabban fogalmazott. „Bizonyos vállalkozókkal, befektetőkkel szemben, úgy érezzük, védtelenek vagyunk. Úgy látjuk, ezeket a folyamatokat településvezetőként már nem tudjuk megállítani, így a testület a lemondásával szeretné felhívni a közvélemény figyelmét a veszélyekre.”
A volt településvezető alighanem a Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István hármasra gondolhatott, akiknek a különféle projektjei behálózzák az egész tavat.
A fejlesztésekre szánt állami pénzek kétharmadát ők nyerik el. Jó példa a NER embereinek mindent letaroló terjeszkedésére az, ami Siófokon történik. Ott – a Somogy Megyei Kormányhivatal áldásával – az Országos Meteorológiai Szolgálat obszervatóriumának tőszomszédságában egy ötszintes szállodát szeretne felhúzni egy Garancsi Istvánhoz köthető cég. Ez pedig akár az állami milliárdokból fejlesztett balatoni viharjelzés működését is befolyásolná.
A tóparti hódítás néha riasztó is tud lenni. A hvg.hu egyik cikke szerint sorompó fogadja azokat, akik a megszokott strandolásra vagy horgászásra indulnak az egykori balatonaligai pártüdülőhöz, a Club Aligához. A helyiek szerint ez a település egyetlen elérhető, partközeli szakasza, amelyet azonban most elzártak előlük. Keszthelyen pedig tavaly zárták be az utolsó szabadstrandot, a háttérben már akkor is kormányközeli érdekkörök tűntek fel.
A koncepció alighanem hasonlatos ahhoz a turisztikai filozófiához, amelyet Tiborcz István álmodott meg. A miniszterelnök veje a portofolio.hu-nak adott korábbi interjújában lényegében egy vendégcserét vizionált, amikor a következőket mondta: „Azt hiszem, Magyarországon most elsősorban nem több turistára, hanem ugyanannyi, de többet költő vendégre van szükség.” Mintha a Balaton partján is ennek szellemében zajlanának a folyamatok. Feltehetően ez magyarázhatja azt is, hogy az utóbbi időben több polgármester bedobta a törülközőt.
A Balatoni Szövetség elnöke mindenesetre hitet tett amellett, hogy nem kell eladni a tóparti részeket.
Lombár Gábor szerint az önkormányzatok jó gazdái a part menti területeknek. „Sem szándékunk, sem jogunk értékesíteni ezeket a részeket. Vagy akárcsak az, hogy a státuszukat valamilyen módon megváltoztassuk, netán korlátozzuk. Igenis, maradjanak a strandok, és ne legyen jobban beépítve a Balaton annál, mint amennyire jelenleg” – tolmácsolta a polgármesterek álláspontját Lombár Gábor.
Köszönjük, hogy itt vagy!
A Független Hírek 9 éves működése óta több mint 41 ezer hírt tett közzé Politikai témában, mindezt függetlenül tettük és nem szolgáltuk ki egyik pártot sem!
Ha továbbra is szeretnéd, hogy független sajtó működhessen, akkor kérlek oszd meg ezt a bejegyzést facebook-on és terjeszd a híreket ott ahol tudod! Ezzel segíted a fennmaradásunkat!
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.