Ritka interjút készíthetett a Blikk a koronavírus elleni küzdelem első vonalában dolgozó intenzív osztályos főnővérrel, aki karácsonykor döntötte el, hogy beoltatja magát a Covid elleni vakcinával.
Pappné Huszár Erika, a Szent László és Szent István kórház Covid intenzív osztályának vezető ápolója tavasz óta sok embert látott meghalni. Kötöttek lélegeztetőgépre férjet és feleségét, takartak le fiatalt és időset egyaránt, de a munkája közben keletkezett érzelmi megrázkódtatás súlyát még lehetősége sem volt felfogni. Egy dolgot azonban elég hamar leszűrt: mit kockáztat akkor, ha nem oltatja be magát.
– Nem tudjuk, hogyan fogunk meghalni, de így senki nem szeretne. Ha a kinti létben élő emberek látnák nap mint nap, hogy ezek a betegek hogyan halnak meg, küszködve a levegővétellel… Gyakorlatilag megfulladnak, bár ez nagyon kemény szó. A kollégáimat is motiválja az oltásra, hogy nem így kell meghalni– árulta el a Blikknek a főnővér, aki januárban sorba is állt az első oltásáért.
A járvány tavaszi hullámában kevesebb beteg került a Szent László kórházba, és bár az egészségügyi dolgozók még híján voltak a koronavírussal kapcsolatos tapasztalatoknak, arányaiban sokkal több betegen tudtak segíteni, mint ősszel.
– A második hullámban sokkal több betegünk volt, mint az elsőben, sokkal nagyobb volt a megterhelés, a kórház saját létszámából ezt nem is tudta megoldani. Rengeteg átvezényelt dolgozót kaptunk segítségül, de még így sem voltunk elegen ahhoz, hogy el tudjuk látni a sok beteget. Nagyon nagy feladat hárult ránk – mondta a vezető ápoló.
Az osztályon mindenki legalább napi 12 órában dolgozott, Erika szerint „nem volt kérdés, amikor szükség volt, mindenki jött”.
– Fizikailag és lelkileg is megterhelő súlyos állapotban lévő covidos betegekkel foglalkozni. Ezt egymás között tudjuk csak feldolgozni, azokkal, akik nap mint nap ugyanezekkel a betegekkel dolgoznak.
Az érzelmi trauma feldolgozására a járvány végéig nincs remény.
– Azzal, hogy nekünk milyen lelki problémáink vannak, nincs időnk foglalkozni. Muszáj csinálni és menni előre, hogy minél jobban el tudjuk látni a betegeket – mondta Erika. Addig is azok a már felépült páciensek adnak nekik erőt, akik gyógyulásuk után visszajárnak köszönetet mondani a szakadatlan ápolásért.
– Mérhetetlen hálát közvetítenek felénk, amire nekünk szükségünk is van, hogy kapjunk egy pozitív visszajelzést, hogy van értelme a munkánknak, még akkor is, ha elég sok beteget el is vesztünk – mondta el a főnővér.
A sok átélt viszontagság ellenére sokáig Erika sem tervezte, hogy beoltatja magát. Hirtelen érte a bejelentés, hogy megérkeztek a vakcinák, úgy érezte, nem tud semmit az oltásról. Mivel nem kapott megfelelő tájékoztatást, karácsony előtt azt mondta, köszöni, de nem kér a vakcinából. Az ünnepek alatt aztán megváltozott minden.
– Amikor végre sikerült 25-én megünnepelni a karácsonyt, elnéztem a családtagjaimat, és arra gondoltam, tartozom nekik annyival, hogy beoltatom magamat, hiszen nap mint nap kiteszem magam a lehetőségnek, hogy megfertőződöm. De tartozom a társadalomnak is ezzel. Úgyhogy januárban nem volt ez kérdés, amikor visszajöttem. Vezető ápolóként is példát kell mutatnom a beosztottaimnak – vonta le a következtetést Huszár Erika.
Forrás: blikk
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
