“A börtönbevonulását próbálja elodázni a szerencsétlen őrült” — Keményen kiosztotta Orbánt a DK politikusa

Mindenki ellenség, aki nem üvölt együtt a hordával.

Írását változtatás nélkül közöljük:

“Ugyan Soros Gyuri bácsit a világ túlfeléről, a maga 91 évével reménytelenül erőlteti a nyálzó királyi média és csatolt hiénái, naná, hogy megint megtámadta isten szent földjét (ezek mi lennénk, csak jelzem, a szittyamagyarok!), de ezen már Pityu is, a részeges haverom, a pálinkaszabadságharc elkötelezett harcosa is hangosan felröhögött.

Hallgatni kéne rá.

Értjük, nem? A 91 éves Soros, mint agresszor, aki szétszedi a nagy utcai harcos Kedves Vezetőt, mint floki a lábtörlőt, de a nemzeti [email protected] konzultáció, meg népszavazás majd megvéd tőle minket.

A 91 éves bácsikától.

Ehhez azért Pityu szerint rengeteg pia kell.

Na, mindegy, persze szakmányban keresgélnek még ürge-róka-menyétlyukakat, a fene tudja, csak legyen már egy nyomorult kis vakondlyuk bárhol, ahova szintén kicsattog propagandáéktól egy komplett stáb, rendező-világosító-fűtő, mindenki, tán még Habony is hörögni, hogy migráncshordák terjesztik a kórt.

Csak ott a baj, ha már az örök haver Pityu is röhögi az egészet, és azon sóhajtozik, hogy ennyi milliárdból bőven pálinka-nagyhatalom lehetnénk, abban még lenne ráció is, természetközelibb, mint ócska kék óriásplakátokkal szétbombázni az agyunkat, akkor sok értelme nem nagyon van az egész ribilliónak.

Szóval reménytelenül elfogyott az ellen.

A földönkívüliek lennének még a Kedves Vezető univerzumában a tökéletes veszélyforrás,

messze is vannak, a nyelvet sem értik, de arra meg Pataki Attilán kívül a kutya nem vevő. Kis zöld emberkék nincsenek. Szoláriumsárgát már láttak a várban uborkát kovászolni, de kis zöld nincs. Ez a nagybüdös helyzet.

Így most gyártottak hirtelen újakat. Brüsszel az alap. Erre építünk mindent. Mondjuk, most bejött, amit sok tíz-százmilliárdért felnyaltak az óriásplakátokra: állítsuk meg Brüsszelt. Megállt. Mit megállt? Satufék!

Lóvé, della, mani nuku. Egy peták nem sok annyi sem. Most meg megy a rinya. Nincs lé, nem lesz miből tankolni a lopott repcsiket, közeleg a nemzethalál.

Szerintük jönnek majd az óvodai nemváltó partik.

Bevitted még Anti volt, mire gyanútlanul hazaviszed délután, már Antónia lesz a kis vasgyúró. Szerintem meg az ápolók jönnek, de rövidesen.

Mert leértünk a gödör aljára. Ennél már nincs lejjebb. A körömletépés, a bikacsök, már csak nüansznyi, de szükségszerűen közelgő ága-boga a Kedves Vezető új innovációjának. Szinte részletkérdés.

Mert már nem távoli öreg apókákat, nemlétező, de sokszor háború elől menekülő pirézeket, lófütty tudja kiket neveznek meg nemzetidegen, elpusztítandó célpontnak, persze mindezt isten nevében, hogy máshogy, hanem a saját vérüket.

Azokat, akik mást, esetleg máshogy szeretnek, akik számára a szeretet nem politikai-ideológiai-kommunikációs kérdés, hanem a legbensőbb érzés, nemtől, bőrszíntől függetlenül.

Végy egy mély levegőt haver, már te is, én is, ellenség vagyunk, csupán azért, mert nem üvöltünk együtt a hordával.
Mert ellenzéki vagy, mert máshogy szeretsz, mert más árnyalatú a bőröd színe. Mert nem hiszel, vagy, ha mégis, hát

nem bennük hiszel.

Ne legyen kétséged, alszunk még kettőt és kormányzati stratégia lesz a trikolor kutyákat-macskákat, tán még az aranyhörcsögöket is kilőni, mert messziről majdnem szivárványszínűek.

Itt tartunk.

Mélyen a fekáliában, valami poshadt, bűzös, a Kedves Vezető torz képére formált dágványban, ahol magyar támad magyarra, gyermekeinkre, szomszédunkra, ránk, mindezt azért, hogy egy őrült, hatalmára rácsavarodott szerencsétlen néhány hónappal kitolja, elodázza börtönbevonulásának egyre közelgő időpontját!”