Vujity Tvrtko nem várt tovább, megszólalt a pedofil-botrány kapcsán. Terjedelmes, velős bejegyzést írt, minden részletre kitérve.
Vujity Tvrtko bejegyzését változtatás nélkül közöljük:
Endrék és V. Jánosok
Nem leszek rövid. Napok óta gyűjtöttem az erőt és vártam az időt, amikor talán már picit kevesebb a politikai sallang a borzalmas gyermekbántalmazási ügy és annak kezelése körül. Fontos kérdéseim is vannak: magyar adófizetőként, újságíróként, ám mindenekelőtt háromgyerekes családapaként.
Alapvetésem pedig egyértelmű: szeretnék büszke lenni arra a hazámra, amely egységesen elítélendő esetekben egységesen is lép fel: határozottan, méltósággal, erősen; megválaszolatlan kérdések nélkül. Mondom még egyszer: egységben, közösen, mindezt politikai szekértáboroktól függetlenül!
Írásom sokrétű lesz, reményeim szerint átlátható, erős és érthető. Szándékom megvilágítani azt a dimenziót, amely véleményem szerint súlyosan és látványosan sérült.
Kezdem azzal, hogy laktam árvával, akit befogadtunk a családunkba. Isteni kegyelemnek éltem meg azt az időt, hiszen egy év alatt többet tanultam az élettől és az életből, mint az iskoláimban összesen. Megkapni egy kiszolgáltatott és sérülékeny fiatal bizalmát számomra többet jelentett bármilyen szakmai díjnál. Ezzel bárkinek és bármikor visszaélni: bűn! Kihasználni és bántalmazni az elesettet: gyomorforgató, megmagyarázhatatlan bűncselekmény.
Sajnos a politika nem a legjobb arcát mutatja akkor, amikor még egy ennyire drámai eseménysor kapcsán is képes a másik oldalt vádolni, gyalázni és szidalmazni. Hitem szerint a választott népképviselőknek és a politikának a szidalmak helyett most a társadalmat és főleg a bántalmazott gyerekeket kellene megnyugtatnia. A GONDOSKODÓ ÁLLAMNAK kötelessége a lehető legnagyobb biztonságot adni azoknak, akik amúgy is sérülékenyebbek, hiszen gondoskodás szintjén nem számíthatnak a szüleikre. Ha biztonságuk elvész, minden elvész, és ez az egész gondoskodó állam kudarca.
A politikai vádaskodások keltette gyűlöletcunami pontosan a lényeget sérti: kevesebb szó esik magukról a bántalmazott gyermekekről. A kegyelmi ügy amúgy is azt üzente, hogy a büntetés mértéke -nem teljesen ismert hátterű indoklással- csökkenthető; ám megkérdezte-e valaki az áldozatoktól, hogy a trauma feldolgozható-e egyáltalán…?!
Tényleg: mit éreztek ők „János bácsi” állami kitüntetésekor? Hát „Endre bácsi” kegyelmi kérvényének pozitív elbírálásakor?
Nincs jobboldali pedofil meg baloldali pedofil. Nem szabad, hogy politikai oldalak elsősorban azon veszekedjenek, hogy ki szavazta meg a kitüntetését a bántalmazónak, ki adta át, melyik oldali politikus idején kezdődött, tartott és fejeződött be a szörnyűség. Ha a gyerekek érdekeit nézzük: számukra ez maximum másodlagos. Az elsődleges, hogy ez a szörnyűség egyáltalán megtörténhetett és a rendszer -a politikai hatalom színére és oldalára tekintet nélkül- nem tudta kiszűrni ezt a borzalmat. Ők nem pártokban, hanem a GONDOSKODÓ ÁLLAMBAN bíztak. A gondoskodó állam helyi képviselőiben!
- János és K. Endre a rossz kontrollal működő rendszer termékei voltak, és a kérdés most az is: voltak-e és vannak-e még V. Jánosok és K. Endrék ebben a rendszerben?! És ne essék félreértés: senki sem mondhat olyat, hogy „K. Endre csak bűnsegéd volt…” Ha nincsenek bűnsegédek, ha jól működik a rendszer, akkor sok gyermeket lehetett volna megmenteni ettől a gyalázattól!
A kérdéseim megvannak, a válaszokat még nem kaptam meg:
– Hogyan történhetett meg, hogy V. János hosszú-hosszú éveken át folytathatta ezt a gyalázatot?!
– Megtörtént-e az ő alkalmassági tesztelése, ha igen: pláne hogyan fordulhatott elő mindez?
– Milyen volt annak a rendszernek a felépítése, amely az elején, majd évek múlva sem dobta ki magából V. Jánost és K. Endrét?
– Mi volt K. Endre kegyelmi kérvényének az útja, AZ ELEJÉTŐL A LEGVÉGÉIG?! Ki terjesztette elő? Mivel indokolták? Miért hagyták jóvá? Miért ellenjegyezték? PONTOSAN MI ALAPJÁN?! Szeretném megérteni az egész folyamatot!
– Az úgynevezett szokásjog adott-e korábban kegyelmet más V. Jánosoknak és K. Endréknek?!
Természetesen tiszteletben tartom hazám törvényeit -így a kegyelmi törvényre vonatkozó szokásjogokat is-, ugyanakkor az észszerűség válaszokért kiált, többek között azért, mert a társadalomnak tudnia kell például azt, hogy szabadulhatott-e másik K. Endre hasonló körülmények között?! És el kell oszlatni azt a kételyt is, amely szerint vannak olyanok, akik borzalmas bűnöket követnek el, ám -politikai kapcsolatok birtokában- kisebb büntetéssel is megúszhatják, mint kapcsolatok nélküli társaik… És ez minden oldalra egyaránt érvényes lehet!
Szilárd meggyőződésem, hogy amíg a széles nyilvánosság nem ismeri meg ennek az ügynek a fontos részleteit, addig az államszervezet helyed ad a sokszor méltatlan találgatásoknak, pletykáknak és igazságtalanságoknak, ez pedig szerintem súlyosan sérti a társadalom, de még inkább a hasonló ügyek áldozatainak az érdekeit.
Beszéljünk róla, és ha igen, hogyan?!
A kegyelmi ügy brutális valóságában mutatja meg az amúgy is ezer sebből vérző magyar sajtó és tömegtájékoztatás gyengeségeit, illetve annak szükségességét, hogy az újságírás is legyen a kontroll része. A bicskei bántalmazások ügye nem akkor, nem úgy és valószínűleg nem is olyan nyíltsággal jutott volna el magához a nyilvánossághoz, ha nem lettek volna újságírók. Ez az ügy kiderült, lettek felelősei és valamilyen következménye is lett. Kérdés: vannak még olyan ügyek, amelyekről nem tudunk? Az újságírók felelőssége ezt kideríteni, vagy a gondoskodó államé?
Én nem akarok olyan közegnek része lenni, ahol -ha a politika úgy kívánja- akkor a hozzá kötődő sajtó egy része -mintegy mentő körülményként- a pedofil bűnsegédjeként elitélt elkövető korábbi érdemeiről és börtönben tanúsított példamutató magatartásáról ír… hogy aztán amikor megfordul a politikai széljárás, akkor már a politika új érdekeit szolgálja ki. Ez így önmagában NEM újságírás.
Ha a politika úgy akarja, akkor a lejáratandó politikus legapróbb piszlicsáré ügyét is az egekbe lehet emelni, miközben az igazán fontos kérdéseket is el lehet hallgatni. Hír ez is és az is, de összességében ez SEM újságírós, mindössze papírra vetett, mikrofonba és kamerába bemondott politikai kommunikáció. Egy olyan, amelyben szinte mindenki és minden szóba kerül, nagyjából az áldozatokat kivéve. Én nem akarom, hogy ők csak ürügyként szolgáljanak a politikusok újabb mocskolódásához!
Lehet persze „propagandasajtózni” és „dollármédiázni”, de az ebben résztvevők nem érzik, hogy meggyalázott gyermeki életek kapcsán ezt nem illik?! Hogy nem lehet?! Aki nem érti, annak leírom: TILOS!
Engem nem érdekelnek a politikai oldalak: nálam a pedofiloknak és a bűnsegédeiknek NINCS KEGYELEM, akármikor és akárki kormányzása alatt követik is el gyomorforgató tettüket!
Az elmúlt napokban mindannyian tanúi lehettünk annak, ahogy a politikai törésvonalak mellett szétszakított sajtó egyes részei (tisztelet a kivételnek) egymás megmozdulásait gyalázzák! Az amúgy is meglévő feszültség az egekbe szökött, a harag és a gyűlölet elszabadult (legalább is a kommunikációban és egyes politikusoknál mindenképpen)! Jöttek mentegető cikkek, aztán -ha a politika úgy kívánta- irányított írások, jöttek a gyalázkodások és pont az nem jött, aminek jönnie kellett: hogy végre együtt és egyszerre kérjenek bocsánatot az áldozatoktól.
Egyre kevesebbet beszélünk róluk, és egyre többet a „bezzeg a másik politikai oldal mit tett vagy mit nem tett”-attitűdről! Mit üzen ez a gyerekeknek? Azt, hogy már az ő sorsukon, az ellenük elkövetett gaz bűncselekményeken is össze tudunk veszni… Pedig, ha van NEM MEGOSZTÓ ESET, akkor ez az, írom még egyszer: PEDOFILOKNAK ÉS SEGÍTŐIKNEK NINCS ÉS NEM IS LEHET KEGYELEM!
A szexuális ragadozó-térkép
Nem összehasonlításként, hanem „csak” tényként írom: Amerikában nincsenek K. Endrék és V. Jánosok! Ha a számítógépembe beírom a megyém, városom nevét vagy az irányítószámomat, akkor a Sheriff Hivatalának rendszere azonnal kidobja a környékemen lakó szexuális bűnelkövetők TELJES nevét, pontos címét, s mindezt az elkövetett bűncselekmények részleteivel. A teljes család-, és keresztnevek mellett pedig KITAKARATLAN fényképek állnak, mert az itteni nyilvánosság azt követeli meg, hogy egy szülő tudhassa: milyen szexuális ragadozó lakik a közelében. Az ismertető oldal pedig külön is jelzi, ha a szexragadozó gyermekek ellen követte el az aljas bűncselekményét, sőt: az áldozat kora és neme is szerepel a szexuális ragadozók térképén.
A térkép miatt amúgy vannak tüntetések is, mert ki szeretne egy pedofil mellett élni?! A lakók néha összefognak és nem akarják beengedni a lakókörnyezetükbe a szexuális bűnözőket, akiket a letöltött börtönbüntetések után is kisért a társadalmi pecsét és megvetés! Rajtuk van a szégyen bélyege,
Nem mondom, hogy ez a rendszer jobb vagy rosszabb, mindenesetre más. Én a magam részéről nem K. Endre és V. János nevét használnám, hanem kiírnám a teljes nevüket és a fényképeiket is közzétenném! Nem teszem, hiszen ezzel sérteném hazám jelenlegi törvényeit, ugyanakkor az elvárásom az lenne, hogy tudjam: PONTOSAN KIK ŐK?! És ha kegyelmet kap valamelyikük: azt is szeretném tudni, hogy milyen körülmények között kapta meg azt?!
A Kaleta-ügy jelképes lett
Írásaim közül talán azt osztottátok meg a legtöbben, amelyben a volt perui magyar nagykövetről írtam. 19.000 gyermekpornográf kép birtoklásáért kapott egy év felfüggesztett börtönbüntetést és 540.000 forint pénzbírságot. Amit ő enyhítő körülménynek tartott, azt én halmozottan súlyosbítónak: ő volt hazám nagykövete egy másik országban. Ő képviselt engem és minket mindannyiunkat. Az ő „világhíre” a mi szégyenünkké vált.
Úgy kellett hazamenekíteni, esetéről a sajtó kitartó munkájának köszönhetően tudtunk meg egyre többet. A vérlázítóan enyhe ítéletkor azt találtam írni, hogy ez egy szimbólum, egy hivatkozási alap lesz. Jóslatom -SAJNOS- bevált: egy délmagyarországi bűnöző nem sokkal később sokkal kevesebb kép miatt sokkal hosszabb és letöltendő börtönbüntetést kapott, és persze azonnal előkerült a mondat: „bezzeg a nagykövet úr…”
Már akkor is egymást gyalázták a magyar belpolitika szereplői azzal, hogy kinek a nagykövete volt, na jó de ki nevezte ki, ki küldte melyik állomáshelyére… MIKÖZBEN -pártállásra tekintet nélkül- MINDANNYIUNKRA SZÉGYENT HOZOTT, enyhe büntetése pedig hivatkozási alapot teremtett. Legalább annyi engedtessék meg nekem, hogy leírjam: KALETA GÁBOR, SZÉGYEN A NEVED! És szeretném emellett a név mellett látni V. Jánosnak, K. Endrének… a V. Jánosoknak és K. Endréknek a TELJES neveit és a fényképeit is! Kitakarás nélkül, kendőzetlenül.
A rendszer rosszul működő részeinek megjavítása kell, ehhez pedig -hitem szerint- a magyar társadalomnak meg kell ismernie a TELJES esetet, a kinevezéstől a kitüntetésen át az eltussolástól a kegyelmi kérvényig!
Például szívesen venném, ha az én adómból is működő állam és az én adómból is fizetett politikusok elárulnák, hogy az elmúlt 34 évben írtak-e alá és ellenjegyeztek-e olyan elnöki kegyelmet, amelyet politikus terjesztett elő, vagy volt hozzá köze… Mondjuk támogatásával született meg egy kegyelmi kérvény!
Ez például lehetne a magyar belpolitika mai szereplőinek egy pártokon és kormányokon átívelő, azokon felülemelkedő közös és kompromisszumos ügye. Tehetnék mindezt közösen ahelyett, hogy az adófizetői forintjaimból, mindannyiunk pénzéből egymást szidják, gyalázzák, és járatják le! AZ ELŐBBIEKRE SZÍVESEN ADNÉK NEKIK AZ ADÓMBÓL, AZ UTÓBBIT MEG SOSEM AKARTAM FINANSZÍROZNI!
És egy dimenziót még meg kell említenem, egy olyat, amely szintén fontos és egyáltalán nem beszélünk. róla. A V. Jánosok és K. Endrék szégyent hoztak a gyermekvédelemben dolgozó önzetlen, hozzáértő és csodálatos szakemberekre. A nekik okozott direkt és indirekt károkért mikor fog bocsánatot kérni a gondoskodó állam?! Tőlük ki kér bocsánatot?!
Az eset, amely gyökeresen megváltoztatta Amerikát…
A kitüntetéssel elismert János bácsi 8 évet kapott a gyermekek elleni szexuális bűncselekményeiért, az ügyét eltussoló, a gyermekeket fenyegető és kényszerítő Endre bácsi három és fél évet. Kaleta Gábor nagykövet egy év felfüggesztettel megúszta a pedofiliát ábrázoló képek gyűjtését… Amerikában Dr. Larry Nassart 60 év letöltendőre ítélték gyerekpornó képek birtoklásáért, és további 175 év fegyházra a zaklatásokért és a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bántalmazásért, emellett pedig neve, arca, tárgyalása, ítélethirdetése és minden fontos adata nyilvános lett! Az ő neve és arca ma egyet jelent a SZÉGYENNEL! Tudom, hogy minden eset más és más, így összehasonlításom sem teljesen releváns, ugyanakkor sok mindenről tanúskodik.
Amit tehát most elmesélek, az nyilvánvalóan egy teljesen más ügy, ugyanakkor értékelje mindenki maga az áthallásokat és a párhuzamokat!
A Larry Nasar-ügy röviden:
Larry Nassar a Michigani Állami Egyetem doktora és előadója, emellett a sikert sikerre halmozó amerikai tornászválogatott hivatalos csapatorvosa volt. Aki kihasználta azt, hogy főleg a hatalmas eredménykényszer miatt toxikus légkör alakult ki az edzéseken, az edzőtáborokban, a versenyek során. Nassar kedves, aranyos, nyájas embernek látszott, akinek mindig volt egy kedves szava a fáradt, és törvényszerűen kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedő fiatal sportolókhoz. A toxikus légkörben ő volt a „jó ember”, aki mindenkit meghallgat, aki jótanácsokat ad, aki mindenkit meggyógyít, sőt: néha még cukorkákat is osztogatott; ő volt az, aki oktatóvideókat készít és ingyen is kezeli a lányokat.
Nos, a „jó ember” a színfalak mögött Amerika egyik leggyalázatosabb szexuális bűnözője volt. A szörnyeteg harminc évig praktizált, csaknem két évtizeden keresztül az amerikai tornászválogatott csapatorvosaként. A lányok tömegével szállították az aranyérmeket az olimpiákról és világbajnokságokról, a tornászszövetséghez pedig dollár tíz- és százmilliók érkeztek a szponzoroktól.
Larry Nassar orvostechnikailag jó volt, így hamar meggyógyította a hát-, derék-, és csípőfájásokat. Csak közben elhitette a lányokkal, hogy a testnyílásaikba nyúlkálás az orvosi kezelés elengedhetetlen része. Áldozatai között voltak 6, és voltak 17 évesek is. A legfiatalabb lányok is borzalmasan érezték magukat ugyan, de szexuális tapasztalat híján azt hitték, hogy ez a kezelések során teljesen természetes. A megbecsült, sokszor kitüntetett, kedves és nyájas doktor elhitette velük.
Larry Nassart hatalmas tisztelet vette körbe lakóhelyén is, olyannyira, hogy az egyik család rábízta 6 éves gyermekét az orvosra. A kislány otthon arról számolt be, hogy Larry bácsi a bugyijába és a nemi szervébe nyúlt, erre az apukája leszidta gyermekét, akivel kiabált is, mert ilyet nem mondhat a kiváló szakemberről, a híres orvosról, a családi barátról, a kedves Larry bácsiról. Később, amikor kiderült az igazság, az apuka fájdalmában és szégyenében öngyilkos lett.
A rendőrség is kapott bejelentéseket, be is idézték Larry Nassart, aki elmondta, hogy a bejelentők bizonyára félreértik az orvosi kezeléseket. A későbbi szakvélemények is az orvos tanúvallomását igazolták. Azok a szakvélemények és dokumentumok, amelyeket Larry Nassar barátai és kollégái írtak.
A tornásszövetség pedig kizárta az olimpiai csapatból a pontszámok alapján második legjobbját, mert ő megvádolta a csapatorvost; később a szövetség inkább pénzt fizetett egy másik sportolónak, csak ne tegyen feljelentést. A szövetség érezte: ha botrány lesz, akkor szponzorok léphetnek vissza és jelentős anyagi kár éri őket. Magyarul: számukra a pénzt többet ért az emberi becsületnél!
A végkifejlet
Az ügyet a sajtó borította. Egy addig nem túl jelentős újság, az Indianapolis STAR pár jelzés alapján arról írt, hogy a világhírű amerikai válogatott nagynevű orvosa fiatal sportolókat zaklathatott. A cikket elolvasta Reachel Denhollander, az egykor gyerektornász, aki időközben jogi egyetemet végzett. Miközben Larry Nassar a lapnak könyörgött, hogy ne folytassák az oknyomozást, Denhollander bement a rendőrségre és büntetőfeljelentést tett azzal, hogy az orvos őt is bántalmazta, amikor 15 évesen hátfájással fordult hozzá.
És robbant a bomba: kiderült, hogy Larry Nassarnak legalább 500(!!!) áldozata lehetett az évek során. Hiába tagadott, egy házkutatás során 38.000 gyerekpornóképet találtak nála. „Csak” ebben az ügyben 60 évet kapott!
A másik ügyben a bírónő engedélyezte, hogy az áldozatok beszédet mondjanak a tárgyalóteremben. A vádlott egy idő után kérvényezte, hogy ne kelljen végighallgatnia az áldozatait, mert elmondása szerint az hatalmas lelki terhet okozna neki. A bírónő elutasította a kérelmet, Larry Nassar 150 tanúvallomást ült végig. A végén bocsánatot kért. Senkit sem érdekelt a bocsánatkérése. 175 évet kapott fényképezőgépek, kamerák, élő tévéközvetítés és az egész társadalom kereszttüzében.
Reachel Denhollander pedig a vádlottak padjára ültette az egész rendszert, amely ezt megengedte. Az egyik megvádolt edző fejbelőtte magát, a másikat börtönbe zárták, a szövetség vezetőjét bilincsben vitték el. A tornásszövetség és az olimpiai bizottság később 380 millió dollár kártérítést fizetett az áldozatoknak. 100 sportoló pedig beperelte az FBI-t, mert szerintük a szövetségi nyomozóiroda hanyagul kezelte az ügyet. A gondoskodó állam kudarcot vallott, de a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt igyekezett jóvátenni mindazt, amit egyáltalán jóvá lehetett tenni. Volt, olyan, amire már nem volt esély!
Ha a lányok szavait, a bejelentéseket és feljelentéseket a legelején komolyan vették volna, sok száz ártatlan gyermekáldozatot menthettek volna meg. DE AKKOR ÉS OTT NEM HITTEK AZ ÁLDOZATOKNAK!
Még egyszer mondom: ez az ügy megváltoztatta Amerikát, a párhuzamkereséseket pedig rábízom az olvasókra, ugyanakkor a számok, ítéletek, a nyilvánosság és a társadalmi nyomás sokatmondó.
Véleményem
Nem mondom, hogy minden mozzanatában követendő a fenti példa, Magyarország jogrendje amúgy is más. Ugyanakkor igazságérzetemet bántja a hazai titkolózás, a mellébeszélés és az, hogy egyes -számomra kínzóan fontos- részletek homályba vesznek. A döntés felterjesztőjének, aláírójának és ellenjegyzőjének lemondásával, a politikai felelősség kiosztásával ez az ügy a szememben nem zárult le, mert rengeteg megválaszolatlan kérdést hagy maga után.
Hiszem, hogy ebben a bestiális ügyben nem csak a kiosztott 8 és a kegyelmi döntéssel csökkentett 3 és fél év szolgáltat igazságot, ahhoz a teljes nyilvánosság is kell, amely segítheti a megtisztulást is.
Írásomhoz mellékelt képemen, a kezemre írva ez szerepel: „Ne bánts mást!” Üzenetem egyszerű: a borzalmas ügy áldozatai és mi mindannyian azt láthatjuk, hogy már áldozatok sorsa felett is bántjuk egymást. Pedig éppen most kellene emberséget, erőt és egységet demonstrálnia minden jó érzésű embernek. Nem úgy, ahogy azt én, te vagy ő gondoljuk, hanem ahogy MI GONDOLJUK, EGYÜTT KÖZÖSEN! EGÉSZ MAGYARORSZÁGON!
Mindenekelőtt elvárom a -többek között- én adóforintjaimból is fizetett magyar politikusoktól, hogy egymás gyalázásával ne fokozzák tovább az amúgy is meglévő indulatokat;
-Várom továbbá, hogy az illetékesek a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt számoljanak be ennek az ügynek a részleteiről, ahogy írtam: a pedofil igazgató kinevezésétől a kitüntetésén át a bűnsegéd kegyelmi kérvényének körülményeiig:
- Konkrétan ki volt a felterjesztő?
- Mi szerepelt az indokok között?
- Mi alapján döntött a felterjesztésről a minisztérium?
- Mi került a kegyelmet adó Köztársasági Elnök asztalára?
- Mi történt kegyelem megadása és annak ellenjegyése között?!
Illetve: volt-e hasonló ügy bármelyik kormány, bármilyen színű országvezetés idején, magyarul: szabadulhattak-e korábban V. Jánosok és K. Endrék? És amúgy: kaphattak-e kegyelmet politikai felterjesztésre más bűnelkövetők?! Mondom: nem „csak” most, BÁRMIKOR KORÁBBAN!
Végezetül -és olvasatomban ez a legfontosabb- legyen ereje a gyermekvédelmet irányíró rendszernek, végső soron pedig egész Magyarországnak bocsánatot kérni az áldozatoktól. A megalázott és meggyalázott gyerekektől, akire a rendszer és az elvileg gondoskodó állam nem vigyázott megfelelően. Kérjünk és kérjenek bocsánatot azoktól, akiket cserbenhagytak. Mert lehetnek politikai viták, de ezek nem bánthatják és nem sérthetik tovább az áldozatok érdekeit!
Ezért is fontosak számomra azok a kérdések, s lennének még fontosabbak a rájuk adott válaszok, amelyekről fentebb írtam!
Őszinte részvétemet fejezem ki az öngyilkosságot elkövetett fiatal fiú miatt; és végtelenül sajnálom és szégyellem, hogy ez a hazámban gyerekekkel megtörténhetett. Nekik sok erőt remélek!
Vujity Tvrtko
Utóirat: ahogy láthatjátok, bejegyzésemben nem szerepelnek pártnevek és politikusok neveit sem írtam le, kérlek Ti se tegyétek. Ez az egész rólunk mindannyiunkról, egész Magyarországról szól…
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
