Navracsics Tibor politikai pályájának
látványos fejezete zárul le. Az Orbán-kormány korábbi minisztere,
volt uniós biztos, a Fidesz egyik régi arca a választási veresége után bejelentette: visszavonul a politikai
szerepvállalástól, választott tisztségeiről lemondott, és törölte politikusi Facebook-oldalát is.
A döntés nem teljes eltűnés a közéletből, de egyértelmű távolságtartás a pártpolitikától. Navracsics a 24.hu-nak megerősítette, hogy a politikai szerepvállalását befejezi, ugyanakkor a cikkírást folytatja. Vagyis nem némul el, csak már nem politikusként akar megszólalni.
Ez önmagában is beszédes egy olyan embernél, aki közel három évtizeden át volt a magyar jobboldal egyik meghatározó szereplője.
Veszprém után jött a fordulat
Navracsics Tibor a veszprémi választókerületben elszenvedett veresége után kezdett látványosan távolodni az aktív politikától. A kampány után nemcsak visszavonulásról beszélt, hanem konkrét lépéseket is tett: törölte politikusi Facebook-oldalát, majd lemondott választott tisztségeiről, köztük a KDNP Veszprém vármegyei elnöki posztjáról is.
Ez nem egyszerű gesztus. A Fidesz világában ritkán látni olyat, hogy egy régi, ismert politikus vereség után valóban levonja a személyes következtetéseket. A rendszer sokáig inkább arról szólt, hogy a szereplők pozícióból pozícióba csúsztak át, ha pedig valahol kudarc érte őket, máshol új helyet kaptak.
Navracsics most mást választott. Nem próbálja úgy eladni a vereséget, mintha az valójában stratégiai siker lett volna, és nem kapaszkodik mindenáron a politikai szerepekbe. Ez a mai magyar közéletben már önmagában szokatlan.
Kemény kritikát fogalmazott meg a Fidesz állapotáról
Az elmúlt hetekben Navracsics több írásában is foglalkozott a Fidesz és a jobboldal jövőjével. Nem kívülről jött kritikusként beszélt, hanem olyan emberként, aki belülről ismeri a rendszert, és pontosan látja, hol szakadt el valami.
Szerinte a Fidesz elveszítette kapcsolatát a középosztállyal és az értelmiséggel. Ez különösen súlyos mondat attól a politikustól, aki korábban sokak szemében éppen a polgári, mérsékeltebb, európai arcát jelentette a jobboldalnak.
Navracsics nem a napi pártpolitikai csaták nyelvén fogalmazott, hanem egy mélyebb problémára mutatott rá: arra, hogy a Fidesz már nem tudja ugyanúgy megszólítani azokat a rétegeket, amelyekre egykor a polgári Magyarország ígéretét építette.
Kritikusan beszélt a NER alatt felemelkedett nemzeti tőkésekről is. Azt vetette fel, hogy ezek a szereplők nem támogatják eléggé a „polgári Magyarország” fenntartását. Ez finoman megfogalmazva is komoly bírálat, hiszen lényegében arról szól: a rendszer gazdasági nyertesei nem adtak vissza annyit annak a világnak, amelynek nevében felemelték őket.
Egy régi fideszes világ utolsó képviselője távozik
Navracsics Tibor visszavonulása azért is érdekes, mert ő nem a Fidesz harsányabb, harciasabb, propagandára építő oldalát képviselte. Inkább ahhoz a régebbi jobboldali világhoz tartozott, amely még beszélt középosztályról, egyetemekről, Európáról, mérsékelt konzervativizmusról és polgári politikáról.
Ez a világ a NER évei alatt fokozatosan háttérbe szorult. Helyére egy sokkal keményebb, lojalitásalapú, központosított politikai gépezet lépett, amelyben a szakmai árnyalatoknál fontosabb lett a fegyelem, a konfliktuskeresés és a kommunikációs harc.
Navracsics mostani távozása így nemcsak személyes döntés, hanem egy korszakjelzés is. Mintha az egykori polgári Fidesz egyik utolsó ismert arca mondaná ki csendben: ebből neki ennyi volt.
Nem hallgat el, csak más szerepből beszél
Fontos, hogy Navracsics nem vonul ki teljesen a nyilvánosságból. A cikkírást folytatja, vagyis továbbra is véleményt formálhat a jobboldal jövőjéről, a Fidesz hibáiról és a magyar politika állapotáról. A különbség az, hogy már nem választott tisztségből, nem pártszerepből és nem aktív politikusként teszi ezt.
Ez akár kényelmetlenebb is lehet a Fidesznek. Egy belülről érkező, de már nem pozícióhoz kötött kritikus hangot nehezebb kezelni, mint egy ellenzéki támadást. Navracsics nem Magyar Péter embere, nem kívülről érkező ellenfél, nem baloldali kommentátor. Ő a Fidesz saját múltjából beszél.
Ha továbbra is arról ír majd, hogy a jobboldal elveszítette kapcsolatát a középosztállyal, az értelmiséggel és a polgári világgal, az a Fidesz számára kellemetlenebb lehet, mint sok hangos parlamenti felszólalás.
Elég volt 28 év a politikából?
Navracsics Tibor döntése mögött nyilván személyes és politikai okok is lehetnek. Közel három évtized után egy választási vereség, a Fidesz kormányzati bukása és a jobboldal útkeresése együtt olyan helyzetet teremtett, amelyben sok régi szereplőnek újra kell gondolnia a saját helyét.
Ő most úgy döntött, hogy két lépés távolságot tart.
Nem csapott nagy ajtót, nem kezdett látványos belső leszámolásba, nem állt át másik oldalra, de a távozásával mégis erős üzenetet küld. Azt, hogy a Fidesz veresége nem csak kampányhiba volt, nem csak kommunikációs zavar, nem csak rosszul sikerült választási év. Valami mélyebb változott meg a párt és a saját régi társadalmi bázisa között.
Navracsics ezt már nem belülről akarja javítani.
A Fidesznek ez újabb rossz jel
A volt miniszter visszavonulása azért lehet kellemetlen a Fidesznek, mert nem egy peremszereplő távozik. Navracsics hosszú ideig a jobboldal egyik komolyan vehető, nemzetközileg is ismert politikusa volt. Ha ő azt mondja, hogy elég volt az aktív politikából, miközben közben a Fidesz kapcsolatvesztéséről ír, az nem kezelhető egyszerű személyes fáradtságként.
Ez egy tünet.
A kormányváltás után a Fidesznek nemcsak új stratégiát kellene találnia, hanem azt is meg kellene értenie, miért távolodtak el tőle azok a rétegek és szereplők, amelyek korábban természetes szövetségeseinek számítottak. Navracsics visszavonulása ebbe a folyamatba illeszkedik: a régi jobboldali világ egy darabja végleg leválik az aktív
pártpolitikáról.
Hogy ez felszabadulás, csalódás vagy belátás, azt talán majd a következő írásaiból lehet kiolvasni.
Egy biztos: Navracsics Tibor politikusi korszaka lezárult.
A Fidesz pedig egy újabb olyan szereplőt veszít el az aktív mezőnyből, aki még emlékeztetett arra, hogy volt idő, amikor a jobboldal nem csak parancsszavakban, plakátokban és lojalitási tesztekben gondolkodott.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
