Orbán a következő ciklusban megújítja a magyar nyelvet

Biztosan megbeszélte ezt szakértő nyelvészekkel, ők mondhatták neki. Vagy Szijjártó Péter, ő szokott neki olyan okosakat tanácsolni, amiktől aztán maga Orbán Viktor is okosnak látszik. Legutóbb a péntek reggeli miniszterelnöki igehirdetés egybeesett a magyar kultúra napjával, ezért a miniszterelnök a szerét ejtette, hogy a nyelvről is értekezzék valamelyest. „Én a múlt mellett fontosnak tartom, hogy hajlékony maradjon a magyar nyelv, erre kevés figyelmet fordítunk. Nagyon sok újítás érkezik az életünkbe a számítástechnika okán is meg az új, egyéb technológiák miatt. Ha ezeket nem tudja a magyar nyelv jól leírni, pontosan értelmezni, és kifejezni, akkor egy maradi, megcsontosodott nyelvvé válik a mi nyelvünk. Tehát fontos, hogy folyamatosan hajlékony állapotban tartsuk és megújítsuk. Ebben szerintem most nem állunk túl jól, vagy legalábbis hiányzik az összefogott munka, amely azzal próbálkozna, hogy a XXI. században is használhatóvá, hajlékonnyá tegye a nyelvünket. Majd a következő ciklusban talán erre több időnk lesz.”

Szokás szerint, szerény a miniszterelnök, a magyar nyelv megújítása ugyanis a NER győzelmével szinte azonnal megkezdődött, és azóta is folyamatosan tart. Még szinte meg sem száradt a tinta a kétharmadon, amikor Selmeczi Gabriella mélyen a nemzet szemébe nézett és közölte az egybegyűlt nemzettársakkal, hogy megvédik a magánnyugdíj-pénztárakban tartott megtakarításokat. Mind a háromezer milliárd forintot. Akkor még sokan nem sejtették, hogy a Fidesz által használt, Orwell könyvéből átemelt újbeszél nyelven valamit megvédeni, azt jelenti, hogy ellopni.

Orbán és a Fidesz egyébként sokat merített Orwell 1984 című könyvéből. Utóbbi szállóigévé vált mondásait alkotó módon fejlesztették tovább. Ki ne ismerné az orwelli alapfogalmakat: a háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő. 

Amikor Orbán arról papol, hogy mi egy erős Európai Uniót szeretnénk, akkor ez Fidesz-újbeszél nyelven azt jelenti, hogy szét kívánjuk verni az Európai Uniót, gyengíteni amennyire lehet, s mindeközben helyzetbe hozni orosz és kínai barátainkat.

Orbán és a Fidesz immár több mint tíz éve gyakorolja, amit a miniszterelnök jó két évvel ezelőtt, az Ericsson központjának átadásán meghirdetett. Jelesül azt, hogy magunk felé kell hajlítani a valóságot. Csakis ez a megoldás, ha már mi nem tudunk, vagy nem akarunk alkalmazkodni hozzá. Ha nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy a kalandozások kora lejárt, a hátrafelé nyilazás idejétmúlt és korszerűtlen, kiröhögik az embert és hülyének nézik, ha ilyennel próbálkozik.

A valóság azóta folyamatosan hajlik magunk felé, már csak a nyelvünkkel kellene valamit kezdeni. Hogy azok is értsenek bennünket, akik most értetlenül néznek ránk. Ahogyan a Fonográf együttes énekelt egykor: „kár, hogy a magyar nyelvet nem érti senki, nem érti senki és nem is akarja megtanulni.” Hát, majd megtanulják azok a szarházi libernyákok! Teszünk róla, ha nem megy szép szóval, tudunk mi másképp is beszélni.

Addig meg, míg ez be nem következik, hajlékonnyá tesszük a nyelvünket. Legjobb tudósainkat fogjuk hadrendbe állítani. Hogy kik a legjobb tudósaink, azt Orbán Viktor mondja meg. (A nyelvészek szava nem számít, a szakértelem, tudjuk, bolsevista trükk.)

Ha azt mondja a miniszterelnök, teszem azt, a múlt év őszén, szeptember 16-án, hogy mindenki nyugodjon meg, mert aki megbetegszik, azt meggyógyítjuk, akkor ez azt jelenti, hogy e bejelentés óta 10 ezernél több magyar ember halt meg. Vagyis, nem a valósággal van baj, hanem azzal, hogy a nyelv nem képes követni a Fidesz által felmutatott valóságot.

Ezért kell megújítani a mi nyelvünket: hogy minden kimondott szó, mondat, azt jelentse, amit Orbán és a Fidesz jónak tart. Ha azt mondják, hogy senkit nem hagynak az út szélén, akkor még véletlenül se gondoljanak arra az emberek, hogy majd szépen gondoskodnak róluk. Valakit az út szélén hagyni azt jelenti, hogy magára marad, csak a családjára és a barátaira számíthat, az állam magasról tesz arra, hogy mi lesz vele.

Ezért kell – ahogy Orbán mondta – a következő ciklusban a nyelvújítással foglalkozni. Eddig nem jutott erre idő, mert a lopás ideje volt. Pardon, a megvédésé, de lehet még ennél is hajlékonyabban mondani: a privatizációé.

forrás