Csak hogy világos legyen: Garancsi nem megvesztegette Orbánt, csak odaadta neki, ami az övé.
Nagyot futott a héten a sajtóban az Átlátszó.hu cikke, melyből megtudhattuk, hogy a hazai közbeszerzések egyik legnagyobb haszonélvezője több milliós repülőutat ajándékozott a magyar miniszterelnöknek a nyáron. Az eset a legfrissebb felmérések szerint eléggé kiverte a biztosítékot a lakosság körében, 64 százaléka azoknak, akik hallottak róla, korrupciónak tartják Garancsi István luxusgesztusát.
Az ügy miatti felháborodás még Orbán ingerküszöbét is elérte, pénteken fenyegetőzésbe kezdett a közrádióban, a fideszes nyilatkozók egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek, a kormány propagandamédiája pedig Soros György és Judith Sargentini zsoldoslapjának nevezte az esetet leközlő Átlátszót. Bármennyire is próbálja tagadni a kormány, ez bizony nettó korrupciós ügy, még a Magyar Kormánytisztviselői és Állami Tisztviselői Kar Hivatásetikai Kódexe is világossá teszi, hogy lekötelező mértékűnek számít az az ajándék, amit a tisztviselő saját jogszerű jövedelméből, szokásos életvitelének fenntartása mellett azok reális piaci árán nem tudna megvásárolni magának.
Márpedig Orbánnak a hivatalos vagyonnyilatkozata szerint idén mindössze 993 ezer forint megtakarítása volt, ebből nyilván lehetetlen lett volna kigazdálkodni egy több milliárdos magángépen tett luxusrepülést. Egy rendes, magára valamit adó demokráciában egy vezető politikus azért nem fogadhat el ilyen ajándékokat, mert ha megtenné, azzal a hivatala integritását ásná alá, hiszen onnantól kezdve sosem lehetne eldönteni, hogy a meghozott döntéseit a választópolgárok érdekeit képviselve, vagy másnak a megrendelésére hozza-e meg.
Egy közszolga nem válhat senkinek a lekötelezettjévé, mert akkor megszűnne a közérdek képviselőjének lenni, mivel megnőne az esélye annak, hogy felhatalmazását magánérdekek szolgálatába állítaná. Orbánék ezzel egyébként nagyon is tisztában vannak, ezért próbálják kezüket-lábukat törve szőnyeg alá söpörni a dolgot, és ezért indult be a fenyegetőzés és a lejáratás is. Egy dolog azonban, hogy egy demokráciában hogy értelmeznénk Garancsi luxusajándékát, és egy másik, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében hogy érdemes értelmezni azt.
Ahhoz, hogy lekötelező mértékű ajándéknak tekintsük a repülőutat, azt kellene feltételeznünk, hogy egyáltalán vannak az államtól független gazdasági szereplők, akik a személyes érdekeiket képviselve befolyást próbálnak szerezni egy-egy vezető politikuson keresztül. De a NER-ben máshogy működnek a dolgok, itt nem klasszikus értelemben vett eseti korrupcióról van szó, de még csak nem is az állam foglyul ejtéséről (mely esetben a szervezett alvilág próbál befolyást szerezni a közhatalom gyakorlóin keresztül), hanem arról, hogy a közhatalom gyakorlói ejtik foglyul a gazdaságot azáltal, hogy monopolizálják a hatalmat.
Garancsi tehát nem megvesztegeti Orbánt, vagy próbál rajta keresztül befolyást szerezni saját magának, amikor külföldre repteti mulatozni a luxusgépén, hanem csak odaadja neki, ami eleve az övé, a NER-ben ugyanis minden közpénz jellegét elveszítő vagyon kizárólagos tulajdonosa maga a miniszterelnök. A Garancsi- és Mészáros-féle oligarchák csak ideiglenes strómanok, nem valós befolyással rendelkező független gazdasági szereplők, az egyetlen ember tehát, akit tényleges felelősség terhel a hazai közállapotok miatt, az maga Orbán Viktor. Elszámoltatni is egyedül őt lenne érdemes, mert mindaddig, amíg a kígyó feje a helyén van, a rendszer stabil és töretlen marad.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
