Tisztelt belügyminiszter úr!
Minden bizonnyal rendőri munkája során, amikor még aktív állományban szolgált, sokféle esettel találkozott, amelyek nem feltétlenül fedték le azt a munkakört, mint amit akkor vizionált maga elé, amikor elhatározta, hogy a rendvédelem területén kíván dolgozni. Mégis szolgált és védett legjobb tudása szerint. Tegyük fel, hogy jóhiszeműen így gondolom. Arra azonban nehéz magyarázatot találni, hogy belügyminiszterként hogy tudja tétlenül nézni, hogy az egyenruhás állomány kisgyermekes családok és idős emberek kilakoltatásához asszisztáljon, néhol kényszerítő eszközök alkalmazásával.
Nem elég, hogy a rendőri hivatást elértékteleníti a kormány a túlórapénzek megvonásával, még a rendőri szakma becsületét is csorbítja azzal, hogy az alulfizetett és túlhajszolt egyenruhásokat ilyen aljas tevékenységben való részvételre kényszeríti. Egy erőszakos kilakoltatás kit szolgál és kit véd? Miért nem működik a rendészettel párhuzamosan egy olyan védőháló, amely inkább lehetőséget biztosít a hitelcsapdába került (vagy egyéb okból kilakoltatás előtt álló) családoknak az újrakezdésre, vagy legalább az életben maradásra?
Miért gondolja Pintér úr, hogy egy kezdő őrmester, akit vagy a határra vezényelnek biztonsági őrködni a kerítéshez, vagy kilakoltatásra küldenek, mindezt éhbérért, majd büszkén fogja viselni a jelvényt, és büszkén meséli otthon a családjának, hogy a mai szolgálati idejében sikerült utcára taszítania egy anyát, karjában a gyermekével? Ki akar ilyen munkát? Ki akar ilyen “hivatást?”
Nagyon sajnálom, hogy a közösségi oldalak nyüzsögnek a rendőröket gyalázó kiírásoktól, mert biztos vagyok abban, hogy bár a készenléti- és egyéb állományban szolgáló egyenruhások arccal szerepelnek a kilakoltató videókon, nem ők a hibásak, hiszen ha megtagadják a parancsot, a következő napon már mehetnek állásinterjúra valamelyik áruházláncba, ahol kétszer annyi fizetésért veszik fel őket bármelyik munkakörbe úgy, hogy még csak nem is kérik tőlük védtelen családok megalázását. Nagy részük így is fog tenni, de nehéz sutba dobni két évet, amit azzal töltöttek, hogy felkészüljenek erre a nemes pályára, és nehéz még erről a kevés juttatásról is lemondani, ha egzisztenciális szükségleteik nem teszik lehetővé egyből a leszerelést.
Tegye a szívére a kezét, Pintér úr, és mondja azt, hogy ez a helyzet így rendben van! Ennyire még Ön sem lehet lelketlen. Nagyon kérem, hogy állítsa le ezt a családok és a rendőrök részére egyaránt méltatlan és megalázó folyamatot, amíg nem késő! Ha sokat vár vele, Önt sem fogják megvédeni majd egykori kollégái, ugyanis már réges-rég a civil szektorban fognak dolgozni.
Üdvözlettel,
Jabronka Richárd
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
