Mi volt a meglepő az európai választásokban, meddig erősödhetnek a populisták, marad-e a migráció a legfontosabb téma, és hogyan alakulhat a most kezdődő parlamenti ciklus – ezt kérdeztük szakértőinktől.
Federigo Argentieri politológus, a Guarini Institute for Public Affairs igazgatója, Olaszország:
Sok meglepetést nem láttam vasárnap, legfeljebb a hagyományos brit pártok teljes összeomlását. A többi eredmény várható volt, így a Fidesz és a Liga erős szereplése, vagy például a portugál és a spanyol baloldal győzelme. Az EU működése továbbra is biztosított, még ha hatalmas kihívások előtt áll is. Ráadásul azt hiszem, a rendszerváltás 30. évfordulója segíteni fog, hogy Magyarország és a többi visegrádi állam kormánya megtalálja az utat az európai fősodor pártjaihoz. Hatalmas ugyanis a különbség a három nyugat-európai, domináns, euroszkeptikus párt, valamint a közép-európaiak között. A Ligát vezető Salvininek, a Nemzeti Gyűlést vezető Le Pennek és a Brexit-pártot alapító Farage-nak semmilyen kapcsolata nincs és nem lesz a Néppárthoz. Esetükben egy lehetséges jobbközép és populista összefogásról beszélni képtelenség. Nem így áll ez a visegrádiakkal.
Olaszország változik, mert a kormánypártok közötti erőviszony megfordult. Az Ötcsillag Mozgalom esetén már látszik a tétel, hogy a populista pártok rövid életűek, 15 év már komoly kornak számít esetükben. Ám nem feltétlenül baj, ha a közeljövőben Matteo Salvini leváltja őket a hagyományos olasz jobboldalra. Az ugyanis kiszámíthatóbb római politikát eredményezne, és talán több megértést Európa iránt is. De azért azt látom, hogy Orbán Viktor bármennyire kedvelje is Salvinit, azért szereti megőrizni a távolságot.
Fontos ugyanakkor megérteni, hogy az euroszkeptikusok nem ellenségek, az ő erős szereplésük mindössze legitim kifejeződése sokak nemtetszésének. Ilyen helyzetben a problémát kell megoldani, és nem ördögöt kiáltani. A migráció továbbra is Európa egyik legnagyobb kihívása, a hagyományos politikai erőknek össze kell hozniuk egy megállapodást, ami rendezi a kérdést. Tisztázni kell, szükség van-e vendégmunkásokra, vagy hogy esetükben nem lehet-e a schengeni szabályokat felülbírálva előírni az adott tagállamra korlátozódó tartózkodási jogot. Ezen túl stabilizálni kell Líbiát, felszámolni az ottani táborokat, az emberkereskedelmet. És akár az oroszokkal is összefogva segíteni kell a szíriai helyzet rendezését.
A migráció mellett két téma igényel kiemelt figyelmet. Az európai polgárok gazdasági kilátásait kell javítani, valamint az EU-nak világpolitikai súlyt kell adni. A gazdasági óriás ugyanis egy politikai törpe jelenleg. A Juncker-korszaknál fiatalabb és erősebb politikai vezetőkre van szükség. Nem lesz könnyű, de azért nem vagyok teljesen pesszimista.
Bartha Dániel politológus, az Euro-Atlanti Integráció és Demokrácia Intézet igazgatója, Magyarország:
Az összeurópai eredményekben kevés volt a meglepetés, bár néhány tagországban volt földindulás. Magyarként persze az ellenzéken belüli elmozdulásokra csodálkozott rá leginkább az ember. Rendesen újraosztották a lapokat az Orbánnal szembeni protestszavazók, és a jelek szerint a DK keménymagján túl senkinek sincs igazi tábora.
De az összkép kapcsán ez csak egy nagy zárójel, az Orbán-rendszer továbbra is működőképes. Más a helyzet, ha a magyar kormányfő európai stratégiáját vizsgáljuk. Egy cikkben még szeptemberben kollégámmal azt prognosztizáltam, hogy a jobb- és balszél pártjai 2-3 százalékkal lehetnek erősebbek a következő Parlamentben. És bár az elmúlt hónapokban úgy tűnt, akár 4-5 százalékos ugrásra is képesek lehetnek, ez végül elúszott. Nem teljesen alaptalan ilyen téren Orbán panasza. A populisták ugyanis a megemelkedett részvételi hajlandóságon bukták el a kimagasló eredményüket, ehhez pedig alapvetően járult hozzá a fősodor pártjait támogató európai sajtó. A média az utolsó hónapokban tele volt Orbán és Salvini elleni, riadalmat keltő cikkekkel.
A vészjósló írások épp olyan alaptalanok voltak, mint a Fidesz elnökének bizalma. A populista erők a számukra legjobb forgatókönyv szerint sem szereztek volna a mostaninál további 20 mandátummal többet egy 751 fős testületben. Elmaradtak ráadásul a fontos döntések blokkolásához szükséges egyharmados mandátumaránytól is, és ez a Brexitet követő, összetételében valamelyest megváltozó EP-re is igaz marad. Minden elemző pontosan mérte fel az euroszkeptikusok előretörésének a határait, a jelek szerint csak a Fidesznek volt meglepetés az eredmény. A jövőben pedig csak akkor tudnak nőni, ha számukra kedvezően alakul a nyilvánosságot leginkább foglalkoztató téma. Ennek a jele most nem látszik. A balkáni útvonalon egyelőre megszűnt a migrációs nyomás utánpótlása. Ezzel párhuzamosan az európai centrumpártok is rég irányt váltottak, és átvették már a 2015-ös orbáni politikát.
A legfontosabb kérdéssé a klímaváltozás vált, minden felmérés, valamint a vasárnapi szavazás is ezt mutatja. Bár az első magyarországi klímatagadók ezzel meg is jelentek, sokkal nehezebb ebből populista valóságot szőni, mint a migrációból. Ha pedig az uniót középtávon lekötő kérdéseket nézzük, a magyar kormányfőnek a posztok leosztásába és a költségvetés elfogadásába lesz beleszólása. Blokkolni azonban a nyugati tagállamok várakozása szerint nehezen fog, a büdzsé elfogadása ugyanis a kedvezményezettek, vagyis a közép-európaiak érdeke. A nyomás tehát a kontinens ezen felén lehet, bármennyire igaznak is tűnnek a brüsszeli kettős mércéről szóló kritikák. Ezt mondta mindenki a csehektől a románokig, márpedig nem lehet mindenki egyformán hülye egy régióban. Ha viszont a költségvetési vita lement, akkor Magyarország leülhet a kispadra. Az eurózóna kerül ugyanis a fókuszba, a fontosabb döntéseket pedig többségi szavazással megoldják akár Orbán nélkül is. Legfeljebb lehet majd kiabálni Brüsszelre.
Josef Janning, politológus, az European Council on Foreign Relations berlini vezetője, Németország:
Bár sorsdöntőnek mondták az európai választásokat, és ez valamennyire tükröződött is a részvételi adatokban, számomra meglepő, mennyire a belpolitikai témák domináltak az egyes nemzeti eredmények alakulásánál. Mintha sokan megértették volna, hogy az Európai Unió nem betonból épült, és így a szerkezetét óvni kell, vagy hát lehet azt rombolni is. De a fülkékben nyertek a helyi erőviszonyok. Olaszországban, Lengyelországban és Magyarországon például a kormányokkal szembeni alapvető elégedettség. A Liga és a PiS nyert, Orbán fenomenális eredményt ért el. Meglepett viszont, hogy Romániában mennyire visszaesett a baloldali kormánypárt, vagyis nem lehet egy klientúrára épülő országban sem minden alkalommal megvenni a szavazók jóindulatát. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy több országban is váratlanul erős eredményt értek el szociáldemokrata formációk.
A populisták további növekedése attól függ, kedvezően alakul-e a nyilvános vita a számukra. Azt hitték, hogy amit képviselnek, az a mostani közgondolkodás leképződése, de csalódniuk kellett. Felértek egy fennsíkra, és ezt a szintet is nehezen fogják tudni tartani. Ahol a populisták nincsenek kormányon, ott ugyanis csak szövegelni tudnak, intézkedni nem. A migráció kikerült a legfontosabb témák közül. Ott maradt azon egzisztenciális félelmek sorában, ami 10 éves távlatban az emberek a leginkább nyugtalanítja. Az unió legfontosabb témája most a gazdaság jövője. A technológiai fejlődés ugyanis olyan helyzetet teremt, amelyben állandóan meg kell harcolni a globális kihívókkal, és folyton változik, mit jelent a munka fogalma a jövőben. Ha a kontinens meg akarja őrizni munkahelyeit, és fenn akarja tartani az életszínvonalát, lépést kell tartania a szédítő átalakulással. Másrészt választ kell találni arra, hogy az Egyesült Államok és Kína hatására a kereskedelem átpolitizálódik. Nem lesz elég jó minőséget előállítani. Ezzel párhuzamosan a biztonságpolitika is hatalmas kihívások elé néz. Belülről veszélyeztet a kiberbűnözés, a kontinens stabilitása érdekében meg kell oldani a határvédelmet, és választ kell találni a washingtoni változások miatt bekövetkező hatalmi eltolódásra.
Az EU-t ezek a választások nem gyengítették meg. A magas részvétel kifejezetten örömteli, és az is megnyugtató, hogy a populisták nem nőnek az égig. Az sem árt, hogy a Néppárt és a szociáldemokraták külön-kompromisszumainak vége. Szinte sztálinista tempó volt, ahogy ez a két párt privatizálta a döntéseket. Most majd együtt kell működnie többeknek. Ha pedig lehet egy kérésem, akkor a kormányfők végre elmagyarázhatnák választóiknak, hogy a szuverenitás visszanyerése félreértés. Nem az történt, hogy politikai ittasságból vagy ideológiától vezetve adták fel az államok döntéskörük egy részét. Nyíltan el kéne magyarázni, hogy erre miért volt és van a továbbiakban is szükség.
Vladimír Bartovic politológus, az EUROPEUM Institute for European Policy igazgatója, Csehország:
Egyértelműen az Európai Parlament lett a vasárnapi választások legnagyobb nyertese. A magas részvételi arány jelentősen megnöveli a testület legitimitását. Máskülönben a progresszív és zöld erők megerősödését tartom figyelemre méltónak. Sokkal jobban szerepeltek a várakozásnál. Meglepőnek leginkább a brit konzervatívok és a német szociáldemokraták zuhanását tartom. Összességében az EU épp úgy haladhat tovább a maga útján a következő öt évben, ahogy a Juncker vezette időszakban. Sem a Macron által felvázolt nagy ívű reformok, sem az euroszkeptikusok által ígért uniós visszabontás nem szerzett elegendő támogatást. A populisták egyes országokban tényleg megerősödtek, de francia és olasz siker mellett például Dániában és Hollandiában kifejezetten kudarcos volt számukra a választás. A Salvini vezette Liga jól mutatja, hogy radikális politikával egy párt képes lehet bizonyos helyzetekben vezető szerepre törni, így Európa nem nyugodhat meg, a populisták továbbra is okozhatnak majd kellemetlenségeket. Meg vagyok azonban győződve róla, hogy a tagállamok többségében nincs esélyük dominánssá válni.
A migráció kérdése ráadásul már csak bizonyos országokban uralja a napirendet. Ilyen Olaszország és Franciaország, ahol előre is törtek a populisták. Lengyelországban, Szlovákiában és Csehországban már nem ez az első számú téma.
Melchior Szczepanik politológus, EU-szakértő, Lengyelország:
Minden pártcsalád találhat okot az örömre, de én a hagyományos frakciókat, a Néppártot, a szociáldemokratákat és a liberálisokat látom győztesnek. Igen, a jobb- és baloldali centrumpártok levesztették együttes többségüket, de sikerült minimalizálni a kárt. A liberálisok nem csak nyertek, de a jelek szerint ők dönthetnek a következő ciklusban a jobb- és baloldali blokkok közötti vitás helyzetekben. Nagy meglepetéseket a Zöldek várakozásokon felüli eredményét leszámítva nem nagyon látok.
Az elmúlt éveket jellemző zagyvaság és zűrzavar ugyanakkor megmarad. A fősodor pártjai majd megdolgozzák egymást témáról témára, hogy valamilyen kompromisszumot találjanak, de ez még több időt vesz majd igénybe, mint idáig. Ettől a ciklustól jelentősebb intézményi reformot, vagy akár az európai integráció mélyítését nem várnám. Ha valahol lehet jelentősebb előre mozdulás, az a klímavédelem területe. Érezhetően előtérbe kerül ez a téma. Ezzel párhuzamosan a migráció pedig háttérbe szorul. Egyszerű az oka, jelenleg hiányzik hozzá a migráns. De a külső európai határ túloldalán fekvő országok instabilitását ismerve, ez hamar meg is változhat.
Amíg az érkező migránsok száma alacsonyan marad, a gazdasági mutatók viszont nőnek, addig a populisták számára nincs tér további fejlődésre. Most vasárnap elérték a maximumot. Ha azonban ezen a két terület fordulat áll be – és vannak ilyen jóslatok –, akkor lesz még bennük további kapacitás.
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
