Ágoston László énekművész, blogger gondolatait a Facebook-oldalán osztotta meg. Változtatás nélkül közöljük a kiírását.
“16 éves korom óta nem kaptam zsebpénzt a szüleimtől. Ingyen laktam otthon és ehettem a családi asztalnál, de második gimnáziumtól nem kértem zsebpénzt.
Büszke voltam rá, hogy megkeresem magamnak, amire szükségem van.
Ha ezt a történetet behelyettesítjük Európai Unióval és Magyarországgal, láthatóvá válik a “rezsiharc” képtelensége.
Tizenvalahány éve öntik Magyarországba a pénzt a németek, az angolok, a franciák, hogy fel tudjon nőni. Legyen kórház, iskola, út, vasút…
A gyerek viszont elszórja cukorkára és stadionra a neveltetés költségeit, sőt még szövetkezik is a szülei ellen.
Idáig ismert a dolog. A kérdés a jövő. Mi lesz a gyerekből, ha folyamatosan más segítségére szorul és ha azért vétózza meg a közös klimapolitikát , hogy plusz zsebpénzhez juthasson – húsz év múlva is?
Aki ilyet csinál, az vagy fogyatékos vagy élősködő vagy szolga. És kérlek, ezt ne ítélkezésként olvasd, mert ezekhez a szavakhoz nem társítok most érzelmeket.
Egyszerűen az, aki nem képes és/vagy nem akar támogatások nélkül élni, az vagy fogyatékos (annyira gyenge és életképtelen, hogy rászorul), vagy élősködő (hiszen a másét dézsmálja) vagy szolga (hiszen céllal tartják el).
Milyen jövőt épít az az ország, amelyikben a 2050-es klímacél még mindig a szövetség meglumpolásának eszköze lehet? Mi a jövőképe saját gyerekei számára?
Fogyatékos, élősködő vagy szolga fiakat akar nevelni?
Ahelyett, hogy megerősítené magát és a felnőttség talaján szilárdan megállva kétoldalú üzleteket kötne. Mi adjuk ezt a közösbe, ti adjátok azt. Üzlet, nem támogatás. Olcsó munkaerőt adni és adókedvezményt a támogatásokért cserébe nem üzlet, hanem a szolgaság törvénybe emelése.
Ha egy üzletbe neked nem kell beadnod semmit, te magad vagy a termék. Így lesz Magyarországból kelet-európai India, Európa Borsodja.
Nem mert az EU akarta így. Hanem mert Magyarország így kanyarította. Európa segélyén élő emberek panaszkodnak a segélyen élőkre. Joggal, mert ők is látják, hogy a segélyezés nem vezet sehova, ha nem párosul fejlődéssel.
A segélyek se tartanak örökké és egy nap mindenki csodálkozik majd, milyen érzés önerőből megpróbálni életben maradni. Mint aki ellazsálta a felkészülési időszakot és tréning nélkül esik be egy ketrecharcos mérkőzésre.
Magyarország ma is lehetne Nyugat-Európa. Segítettek, meg lehetett volna csinálni.
Azzal, hogy fogyatékosnak, élősködőnek vagy szolgának állították be ezt a népet maga és a világ számára egy kegyelmi időszakban, amikor nagy dolgok helyett csak nem elszúrni kellett volna…
Ezt a történelmi bűnt kérdés, hogy helyre lehet-e valaha hozni.”
Segítsd fennmaradásunk!
Csatlakozz hozzánk!
You must be logged in to post a comment Login
Leave a Reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
